Érparti történet (dedikált példány)

Fülszöveg

Sinka István, "a fekete bojtár" Nagyszalontán született, Arany János szülővárosában, 1897-ben. Apja, nagyapja, s ameddig a családi emlékezet "visszamehetett" az időbe, a korábbi Sinkák is mind ridegpásztorok voltak. ezt a hivatást - és kényszerűséget - hagyták a korán árván maradt gyerek Sinka Istvánra is: élete első negyven évét a bihari pusztákon töltötte, egész évben kiverve az uraságok nyájai mellé. Világképét, életszemléletét s a magyar szegényparaszti mélyvilágot ősibb, rögösebb, ballada formában megidéző költészetét is meghatározta ez a nehéz élet, a kiszolgáltatottság, a puszta földön hálás, az éhbérrel fölérő kommenciós kenyér és a lélek reménytelennek tetsző áhítozása a fényre. Jellemző, hogy első nagy olvasmányélményét, a "filléres" Petőfi-kötetet egy bárányért cserélte a pusztán. Harminchét éves volt, amikor a vésztői református pap eljuttatta verseit a szeghalmi Péter András gimnázium igazgatójához, aki hamarosan közölte a költővel, hogy verseit kiadják: ez volt első verseskönyve, a Himnuszok Kelet kapujában (1934), melynek előszavában Féja Géza mutatta be "az első magyar himnuszírót". Ezt követte a Pásztorének című elbeszélő költemény, majd a vád, amely már a maga idejében négy kiadást ért meg, s teljes gazdagságában mutatja a jellegzetes Sinka-verset, a balladát, amely egy-egy tragédiába, halálba hanyatló sorsot mond el, a mindent elpusztító, közönyös idő hatalmának borzongató erejű megidézésével. Versei színhelye: Bihar és az Alföld, melynek a képe, légköre, a puszta víziója Petőfi melyet Sinka soraiban él a legerősebben. A Hontalanok útján című verseskönyvével szinte egy időben látott napvilágot önéletrajzi regénye, a Fekete bojtár vallomásai, melyben, verseihez hasonlatosan, a zsíros, gazdag, fekete földön ábrázolja a pusztázó szegények, cselédek, béresek, s más nincstelenek borzalmas kiszolgáltatottságát, "a cipők és mezítlábasok között mindörökre folytatódó küzdelem" megrázó emberi csatáit. Keserű sorsában olyan indulatok is égtek, amelyek miatt, bár folyton dolgozott, a felszabadulás után hosszú időre kívülrekedt az irodalmi életen, s csak 1961-ben jelent meg újra, Eltűnik a hóri domb című elbeszéléskötetével, majd Végy karodra, idő című verseskönyvével s a Mesterek uccája című elbeszélő költeményt és verseket közreadó kötetével. Munkáinak sorát a Szigetek könyve, posztumusz elbeszélő költeménye zárja. - Versek, balladák és elbeszélő költemények mellett Sinka István prózát is írt; elbeszéléseket, kisregényeket: Fütyöri és a hét vadász, Harmincnyolc vadalma, Kadocsa, merre vagy?. Legjellegzetesebb, legjobb novellái a költő balladáival tartanak rokonságot, az elbeszélés tárgyiasabb, elmélkedőbb szemléletével mutatja be "a drága, édes, alulsó Magyarországot", hol szociográfikus pontosságú, kegyetlen realizmussal, hol népmesei ihletettséggel, hol pedig mitikus-babonás atmoszférába ágyazva hőseit és történeteit. Kötetünk, az Érparti történet, az elbeszélő Sinka István termésének javát adja közre, kiegészítve jó néhány, az író hagyatékából származó írással, amelyek most jelennek meg először nyomtatásban. Vissza