Sine ira et studio

Előszó

Az „Ember és polgár leszek" Pedagógiai Civil Egyesület néhány vezetőjének ötlete és szakmai buzgalma következtében 2004-ben egy közel kétszáz oldalas munka született Sine ira et studio - Harag és elfogultság nélkül címmel. Néhány neves történész és társadalomtudós széles palettán vázolta fel új kutatásait, elsősorban a tanárok számára. A kötet olyan sikert aratott, hogy minden igyekezetünk ellenére azóta sem tudjuk kielégíteni a hozzánk érkező tanári - és nem csak tanári - igényeket.
A Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata örömmel adott helyet ennek az értékes anyagnak a Történelemtanári továbbképzés kiskönyvtára XXXII. köteteként. A jelentős siker arra ösztönözte az egyesületet, hogy megteremtse a folytatást, a sorozat újabb kötetét, amit a Tanári Tagozat ismét szívesen ad közre, és juttatja el a legilletékesebbekhez, a históriát és más humán stúdiumokat oktató tanárokhoz.
Az első tanulmánykötet második kiadásának 2005-ös megjelenése óta a Sine ira et studio már szinte „márkanevet" jelent az olvasó számára. Ezért nem látszott célszerűnek a könyvsorozat címét megváltoztatni, legfeljebb egy alcímmel megkülönböztetni. Így kapta az egyesület második tanulmánykötete ezt az alcímet: Magyar - a génektől a viseletig.
E kötet tartalma annyira változatos, hogy akár erről is írhatta volna Jókai Mór: „olyan vegyes, mint Mózsi boltja, aminél nincsen vegyesebb Európában". Változatos, mégis egységes, mint magyar történelmi valóságunk múltjának máig nyúló vastagabb és hajszálgyökerei egyaránt.
Kicsit belegondolva, ez az alcím többféleképpen is értelmezhető. A szerkesztők mindenesetre három kérdést akartak vele közös nevezőre hozni. Egyrészt saját múltunk sokdimenziós egységét. Másrészt helyünk és helyzetünk kijelölését az integrálódó Európában. Harmadrészt álmainkat és valóságunkat, az azt összekötő egységet, ami mi vagyunk, mai magyarok.
Így vagy úgy erről szólnak a tematikailag különböző tanulmányok, véleményünk szerint ismét a legilletékesebbek közül összeválogatott szerzőgárda interpretálásában. Hogy mennyire sikerült célunkat megvalósítani, azt majd az olvasónak kell eldöntenie. Vissza