Simorka Ulrik orgonista tragikus históriája/Táncosok és artisták/Dejanira és más novellák/A pletyka/A bihari remete és egyéb történetek

Előszó

Részlet a könyvből:

Simorka Ulrik orgonista tragikus históriája

Az 1890-edik esztendőben lélekfagyasztó tél sanyargatá Kassa szabad királyi város lakosait. Az első hó már Mindenszentek havának közepén lehullott, s ettől kezdve Böjtelő havának végéig olyan volt az Urbán-torony teteje, mintha bemeszelték volna. A Bankó nevü kirándulóhely felől, meg a Hra-Dova tetejéről füttyös, goromba szelek vágtattak keresztül a városon, ugy, hogy a Fő-utcán, amely éppen észak-déli irányban fekszik, csak sietős embereket lehetett látni. A Hernád vize a barak alatt, hol is folyása a kanyarulat miatt nagyon meglassudott, egészen befagyott s nagy ribilliót támasztván a hetvenes években épült fahidat kettéroppantotta, minek következtében azok, akiknek a szőlőhegyek, vagy éppenséggel Rank-Herlány felé volt dolguk, kénytelenek valának lekerülni a gát alá a vashid irányába (mely körülmény nem csekély örömére szolgált a város fuvarosainak, kik is ezen a télen vagyon tekintetében szerfölött meggyarapodának). A Malom-árok melletti korcsolyapálya pedig Mindenszentek havának közepétől állandóan nyitva volt s a nagyságos városi tanács már éppen azon törte érdemes koponyáját, vajjon a korcsolyázási bérlet diját a tél hosszuságára való tekintettel ne emelje-e fel a duplájára.

Táncosok és artisták

E két tanulmányvázlat, mely nyolc esztendő előtt íródott, első közlése idején sem kívánt befejezettet és egészet adni s korántsem hittem, hogy a felvetett problémák közül csak egyet is sikerült teljesen megoldanom. Azonban két olyan témakörről van bennük szó, amelyekkel addig, főleg nálunk, komoly alapon vagy egyáltalában nem foglalkoztak, vagy nagyon keveset. Az artisták munkájának komolyabb tartalma eddig senkit se érdekelt még nálunk, a táncról pedig inkább zenei természetű stúdiumok jelentek meg, fölöttébb gyéren és nem is jelentékenyen. E két próbálkozás eredeti szándéka tehát nem volt egyéb, minthogy egy sereg lassacskán összegyűlt jegyzetet fogjon össze s nyújtson át komoly érdeklődőknek s a közönségnek is, holmi nézőpontokat a két embertestanyaggal dolgozó művészet munkájának természetéről, értékeiről, stiláris lehetőségeiről, valamit abból, hogy ezeket a kiváltképen szemnek való dolgokat miként kellene látni - s végül talán kezdeményezést és alapot, hogy másvalaki szélesebb és mélyebb alapokon foglalkozzék vele.

Dejanira és más novellák

Harmadnapra a kiállitás megnyitása után már mindenki tisztában volt vele, hogy az állami nagy dijat a Torbágyi Ödön Dejanirája nyerte meg. A fehér márványból való mesés leányalak ámulatba ejtette az embereket, kimondhatatlan szép volt. Sarkig érő peploszban nem is állott, hanem valami elképzelhetetlenül graciózus mozdulattal szinte szállani látszott Dejanira, az etóliai szűz királyleány, Heraklesznak az ideálja, akiért Achelooszszal, az isteni bikával, megbirkózott. Ez, ez az, csakugyan. A bübáj, a nőiesség; hihetetlen valóság és vakmerő poézis, együtt. Márványba vésett szerelmi dala, hajnali álma a férfierő istenének.

A bihari remete és egyéb történetek

A napóra aranyozott rúdjának árnyéka a kilencesen állott.
A Forum fölött sárgán hullámzottak az óriási selyemernyők, amik nyáron át hűvös árnyékot vetettek az egymás fölé emelkedő terraszokra. Kkes homályban álltak a fehér márványszobrok, Tarquinius nagy csatornájának vörös palatetői, a szónokok emelvénye, amit az antiumi hajók vassarkantyúi díszítettek s a comitiummal szemközt sorakozó régi tabernák. Csak a tér mélyén csillámlott föl itt-ott a talajvíz a kockakövek hasadékaiban, emlékeztetve a mocsárra, amelynek nádasában az anyafarkas szoptatta Rhea Silvia ikreit. Vissza