Fényképezzünk!

Előszó

Úgy van, fényképezzünk! De nemcsak azért, hogy testvérünket, szülőinket, barátainkat megörökítsük, vagy egy kellemes kirándulás emlékét, kiránduló barátaink képét, akár évtizedek mulva is megőrizhessük, s a szép helyeken jól eltöltött időket ismét magunk elé varázsolhassuk, hanem azért is, hogy a bennünk szunnyadó, rejtőző szépérzéket is napvilágra hozzuk, a csírájában lappangó művészi hajlamot életre keltsük.
Nem igaz, hogy művészi hajlam, s szépérzék nincs mindenkiben. Van! Csak alkalom kell előtöréséhez, kifejlődéséhez.
Mi lenne erre alkalmasabb, mint a fényképezés. Tanuljunk tehát fényképezni. Kezdjük az elején a legegyszerűbb eszközökkel.
Mindenben először az abc-t kell elsajátítani. A leghíresebb írók sem tudták mi lesz belőlük, mikor az első betűvetési gyakorlatokat végezték. Dohnányi is először egy újjal kezdte pötyögtetni a zongorát. Nurmi is négykézláb tett az első lépéseket.
Igy a fényképezőnek is az elemi dolgokat kell először megtanulnia.
Ez a könyv nem akar fotoművészeket képezni, nevelni, és nem az a célja, hogy a művészi fényképezéssel ismertesse meg a fényképezéssel foglalkozni akarókat. Azok számára készült, akik a fényképezést most kezdik, vagy csak nem régen kezdték el, de segítőtárs, tanácsadó hiányában sok minden nem sikerült nekik, legalább is nem úgy, mint ahogy ők elgondolták.
Útmutatásul akar szolgálni arra, hogy már kezdetben is a szépre törekedjünk, illetve meg akarja mutatni, hogyan érjük el azt a legkönnyebben.
A kezdőt az első bosszúság már akkor éri, amikor a papírkép nem egészen azt, illetve nem úgy mutatja a levett dolgokat, mint ahogy ő azt elképzelte. Tehát valami nem sikerült a felvétel körül. A beállítás, a képszerkesztés az, amit a legtöbben különösebb figyelmen kívül hagynak, mert csak arra ügyelnek, hogy mi az, amit le akarnak fényképezni. De már azzal nem törődnek, hogy a képet úgy örökítsék meg, hogy az egyúttal szép is legyen. Pedig ez a leglényegesebb dolog. Minden további munka már csak gépies eljárás, amit az eljárások pontos betartásával bárki is elsajátíthat, és a legszebb eredményeket érheti el.
A fényképezők legnagyobb része abba a hibába esik, különösen a kezdők, hogy a kép kidolgozásával járó munkát tartják a fontosnak és nehéznek s ha nem sikerül a képük, azt főként ebből eredő hibának tartják.
Itt a tévedés. Ez már csak gépies munka, mert az elődök, az úttörők öreg fényképezők tapasztalataiból kész, leszűrt eredményt kap a kezdő s neki nem kell egyebet tennie, mint szigorúan ragaszkodnia az általuk kipróbált és tapasztalatok útján jól bevált eljárásokhoz és azokat követnie.
Ebben akarunk fényképező Barátainknak segítségére lenni.
Budapest, 1942. július hó Vissza