Történelmi Szemle 1983/1.

Előszó

Az osztrák-magyar hadsereg főparancsnokságának szállásmesteri részlege 1918 nyarán is összeállította a szokásos bizalmas (a parancsnok vagy a vezérkari főnök által sajátkezűleg felbontandó) jelzéssel ellátott évi jelentését. A jelentés a hadsereg anyagi helyzetéről lesújtó képet festett. Az összeállításhoz csatolt bevezető a következőket állapította meg: "A nehézségek az elmúlt esztendő során annyira megnőttek, hogy a háború egyenesen egy gazdasági háború jellegét öltötte, ahol a harc a létfenntartás elemi szükségleteinek biztosításáért folyik. A gazdasági háború nem korlátozódik csupán a hadseregre, hanem minden téren, politikailag, gazdaságilag, szociális vonatkozásban a legsúlyosabb kérdések elé állítja."
A vezérkari főnök, Arz Artur báró, által írt (vagy csak aláírt), a mindennapos gyakorlat tapasztalatait összegző bevezető megállapításai helytállóak voltak. A rövidnek vélt, de nagyon is hosszan elnyúló háború - egyre inkább gazdasági háborút jelentett. Másként fogalmazva: a Monarchia sorsa a végkifejlés során nem a harctéren - ahol a harcok már alig folytak -, hanem a hátországokban dőlt el és azon múlt, hogy meg tud-e birkózni a birodalom a megoldhatatlannak tűnő gazdasági nehézségekkel és az ebből fakadó, velük kölcsönhatásban jelentkező belső problémákkal, bajokkal.
A Monarchia vezetői, tekintve, hogy rövid ideig tartó és kisebb méretű konfliktussal (háborúval) számoltak, a hadsereg ellátására és a háborús gazdálkodás megszervezésére előzetes tervvel, elképzeléssel nem rendelkeztek. Vissza