Tartalmas élet

Előszó

Egyszer megkérdezték a második lubavicsi rebbét, Dovber Snéori (Schneerson) rabbit (1773-1827), hogy mi a legnehezebb azokból a feladatokból, amiket egy rebbének el kell látnia. A Rebbe egyszerűen csak azt válaszolta, hogy a legkimerítőbb a „ruhacsere". A haszidok furcsálkozását látva kifejtette: „Amikor eljön hozzám valaki egy személyes, négyszemközti találkozóra, és elmondja szíve bánatát vagy örömét, tanácsot vagy áldást kér tőlem, én csak abban az esetben segíthetek rajta, ha leveszem saját ruhámat, és felöltöm az övét. Mindenekelőtt át kell éreznem az ő helyzetét, el kell érnem azt a szintet, hogy elfeledkezem magamról, és olyanná legyek, mintha én lennék ő, mintha az ő gondja, öröme a saját gondom, örömöm volna. Ez a legnehezebb feladat." A fenti történet - amely kicsit más megfogalmazásban a 191. oldalon is olvasható - illusztrálja a legtalálóbban a néhai lubavicsi rebbe Menáchem Mendel Schneerson különlegességét is. A rebbe tudós ember volt, nemzedékünk egyik legnagyobb tóratudósa. Mélyreható világi ismeretei is voltak, mégis a legkülönlegesebb jellemvonása az volt, ahogy minden egyes emberre egy „egész világként" nézett, úgy becsült. A Rebbe számára Isten minden teremtménye felülmúlhatatlan érték volt. A Rebbe valóban hitt bennünk, és meg volt győződve arról, hogy nemzedékünk minden egyes tagja különleges szellemi erőforrásokkal rendelkezik; olyanokkal, amelyek ténylegesen csak neki adattak meg. Vissza