Dési Frigyes

Előszó

Közismert és kézenfekvő tény, hogy az emberiségnek, egy nemzetnek vagy egy intézménynek sem lehet kiszámítható jövője, saját múltja alapos ismerete nélkül Csak a megismert múlt időben egymásra épülő, egymásra rakódó rétegeire alapozva lehetséges megbízható jövőt tervezni, építeni. A magyar meteorológia 130 éves történetének két nagyon nehéz, sötét időszaka volt, amelyek akkor létét, további jövőjét is veszélyeztették Az első ilyen időszakot a Trianon utáni országcsonkulás rettenetes évei jelentették; a másodikat a vesztett II. világháborút követő évtized. Mindkét időszakban nagyszerű férfiak, tudós igazgatók mentették meg az Intézetet a teljes ellehetetlenüléstől. Az l. világháború után Róna Zsigmond, majd Steiner Lajos, itthon és külföldön széleskörűen ismert, nagy tekintélyű tudósok következetes munkája emelte ki az Intézetet a pusztulásból A II. világháború után Aujeszky László, Réthly Antal és Tóth Géza áldozatkészsége mentette meg az intézményt is és a benne tömörülő szakgárdát is a fizikai megsemmisüléstől. Tóth Géza 1950 tavaszi letartóztatásával az anarchia, a tudatlanság, a kártevés örvénye fenyegette elnyeléssel az Intézetet és a benne koncentrálódott szellemi értékeket. Az 1950-es év utolsó napjaiban a Honvédség vette át a közvetlen irányítást és vezetést. A veszélyeztetés ezzel megszűnt ugyan, azonban még éveknek kellett eltelnie, amíg egy közép-európai igények szerint elfogadható szervezet jött létre, az akkor megkívánt szakmai környezettel. 1950 december végén kapott Dr. Dési Frigyes alezredes, volt RIK parancsnok megbízást a korábbi hibák megszüntetésére, a világháború okozta károk végleges kijavítására és az ország érdekeit is szolgáló, ütőképes szervezet létrehozására, működtetésére. Ez az időszak a szovjet típusú társadalmi átalakítás ideje volt, így a változásokat, a konszolidációt létrehozó vezetőről - az akkor bevezetett nagyfokú titkosság miatt - csak féligazságokat, vagy vélt realitásokat lehetett tudni. Dési nyugdíjazása óta eltelt mintegy negyed évszázad és a tíz éve végbement rendszerváltás talán már kellő távlatot adott egy valósághűbb emlékezés rögzítéséhez. Az időszakra vonatkozó dokumentumok egy része is kikerült a titkosítás alól. Dési parancsnokról, igazgatóról, elnökről, egyetemi tanairól, képviselőről, az Elnöki Tanács tagjáról, az eddigi, leghosszabb ideig aktív vezetőről feltétlenül rögzíteni kellett a jövő számára mindazokat a tényeket, dokumentumokat, amelyeket a kortársak emlékezete és az irattárak anyaga megőriztek. Az idő múlásával az emlékek halványulnak és a valós történéseket hiedelmek, népi mondák válthatják fel Ezért volt szükséges most e kötet megjelentetése, amikor a tanúk még kellő számban vissza tudhatnának emlékezni az eseményekre, közreadhatnák élményeiket. Sajnos a kortársak többsége az életükben idegeik mélyéig ható félelem kiváltotta önvédelmi reflexeik következtében még tíz évvel a rendszerváltozás után sem vállalták a kötetben való aktív közreműködést, a kézirat lektorálását, vagy bármiféle együttműködést múltjuk egy darabjának feltárásában. Volt aki halványuló, volt aki egyáltalán nem halványuló emlékezete miatt nem vállalta a nyilvánosságot. Nagy vesztesége a meteorológusok nem túl kiterjedt közösségének, hogy fontos szemtanúk, hosszú ideig aktív és közvetlen munkatársak, vagy beosztottak nem kívánják élményeiket, a bizonyítható tényeket a jövő generációkkal megosztani. E kötet közreműködésük nélkül biztosan szegényebbre sikeredik. Vissza