A Képzőművészetek Reformja

Előszó

Megindult a mozgalom a művészetek reformjának ügyében. Dr. Wlassics Gyula rendeletet bocsát ki, Hock János pedig megkezdi a harczot »Művészi reform«-czimű munkájával és ott, a hol történetet vagy régi igazságot mond el, mindig vonzóan beszél, előadása emelkedett, eszményi; azonban mikor a művészetről komolyan és tanulmányok alapján kellene szólnia, elveszti lába alól a talajt. Pedig ezt gördülékeny nyelvezettel, szellemi sziporkákkal pótolni nem lehet.
Azután meg igazságtalanul itéli meg Hock úr a fennálló intézményeket és lépten-nyomon ellenmondásba kerül önmagával, a mi megint csak arra vezethető vissza, hogy alapos tanulmány és tudás hijával irta meg »Művészi reform« czimű munkáját.
Hogy ezt bebizonyítsam, kiválogatok a »Művészi reform«-ból egyes szemelvényeket és pontról-pontra fogok azokra megfelelni. Azután megtoldom érveléseimet Hock urnák egy-két előbbi mondásával, hogy teljesen beigazoljam, a mit állítok.
Mindjárt az első fejezetben, a »Diagnózis«-ban Hock nagyon igazságtalan, mikor a mintarajziskola és rajztanárképző-intézetről szól.
»Nem a gyakorlati képzésre fektette a fősúlyt, hanem az elméletekre. Rajztanári vizsgához olyan teoretikus tárgyakat csatolt, a melyhez a rajznak semmi köze.«
». . . még a rajztanárképző-intézetben is csak geometriával és vonalgyakorlatokkal fárasztották ki a növendéket legfeljebb antique-ok és gipszöntvények moulage-ok - után dolgoztak, a nélkül, hogy azt a tanárjelöltet a fölfogásban való önállóságra, a rajzban egyéniségre szoktatták volna, a mely nélkül művész-oktatás nem képzelhető. Vissza