Kristályóriás

Előszó

Részlet:
Széljegyzet egy előadáshoz
(stílusvitákon túl)
Sillye Jenő - Kovács Gábor Kristályóriás című húsvéti oratóriumának előadását láthatjuk, hallhatjuk ismét. Újra és újra körülmossák az efféle előadásokat a stílusviták. Mennyiben tükrözi a gitáros oratórium az Anyaszentegyház mondanivalóját?
Nem akarok ezekbe a vitákba belemenni. Részben mert - megítélésem szerint - a kérdés költői, pontosabban ami a kérdésben kérdéses, túllép a stílusvitán.
Akárhány új stílus vagy forma jelentkezett építészetben, zenében vagy az írás berkein belül, mindegyik az ember problémaérzékéből, megváltozott figyelméből született. De ki-ki saját benső alakulásában is szemtanúja lehet ugyanennek a változásnak. Az ősi kérdéseim új színben tűnnek föl, új formában keresnek megfogalmazást. Értékét nem más stílushoz viszonyítva ítélem meg, hanem abból a szempontból, hogy vajon megadta-e lelkem benső, mindig nyughatatlan keresésében odaadásom és figyelmem újabb, ismét fogható keretét vagy sem. S ha igen, ez az új forma számomra kitüntetésben részesül. Akár az a pohár víz, amely a mindenség vízkészletéből a szomjazónak pont azt a néhány életmentő kortyot nyújtja. Vagy a hosszú létrának az az egyetlen foka, amelyre - fölfelé menet - épp most nehézkedem.
Bízom abban, hogy aki erre jár és látja-hallja a Kristályóriást, annak számára az előadás létrafok, korty víz leszen. Vissza