A kommunizmus áldozata: a család (dedikált példány)

Fülszöveg

„Köztudott, hogy mai társadalmunk egyik alappillére a család, s minden jel arra mutat, hogy ezt az intézményt - beláthatatlan ideig - a jövőben sem tudjuk nélkülözni."
Ezzel az idézettel kezdődik a Demográfiai-Szociológiai füzetek 1979/11. száma.
Pedig mindez csak porhintés, hazugság volt.
Hiszen ekkor már több lépcsőben megtámadták a család intézményét/ és készen állt az ideológia, valamint az átfogó koncepció arra, hogy létalapjuktól, az összetartozás lehetőségétől is megfosszák a családokat.
A cél a bomlasztás, a régi, úgynevezett kispolgári eszmények szerint élő közösségek alapokig tartó letarolása, és - minden más alternatíva/lehetőség elől az utat elzárva - erőszakkal fölépíteni a szocialista embertípust, aki már új közösségben él és gondolkodik.
Erről az erőszakos, hazug erőlködésről szól ez a könyv.
Alapja kizárólag dokumentum: pártkongresszusok anyaga, párthatározatok, szakszervezetek és más tömegszervezetek konferenciáinak jegyzőkönyve, szociológiai tanulmányok, brosúrák, módszertani füzetek. Akik az ideológiát, a tennivalókat megfogalmazták, a kor kiváló pedagógusai, demográfusok, orvosok, népművelők, szociológusok, szexológusok, társadalomtudósok.
A feltárást 1990 után nem végezték el a nemzeti elkötelezettségű családkutatók, a nem kommunista társadalomkutatók, történészek. A hazugságok nyilvánvaló halmazát nem leplezték le látványosan. Pedig, ha ezt idejében megteszik, az összefüggések segítségével hamarább tisztultunk volna meg családonként és nemzetként az elmúlt negyven-negyvenöt év szennyétől. Pontosabban: talán megtisztultunk volna. Vissza