Sikeres gazdálkodás sziken és aszályban

Előszó

Az 1934. évi aszály tönkre tette az Alföld búzatermését, a 67.000 hold határral bíró Karcag is búzavetőmag segélyre szorult, hogy határának nagy része vetetlenül ne maradjon. Hasonló volt a helyzet Kisújszálláson, Túrkevén s majdnem az egész Szolnok megyében, csonka Biharban, Békés megye egyes részein szintén ínséges vetőmag kölcsönre szorultak a kisgazdák. Az 1934. aszályos év gyenge búzatermése miatt, a kormány búzavetőmagkiosztása dacára 1935. évben a rendesnél kevesebb búza és több tengerivetés volt. Az 1935. évben a búzatermés elég jól sikerült, de a tengeritermést kevés kivétellel az aszály az egész Alföldön tönkretette. Az aszály következtében a legelők lesültek, gyepszéna alig termett, a répa és más kapásnövények is gyenge termést adtak. Az egymást követő két aszályos év nehéz megpróbáltatások elé állította a Tiszántúl gazdaközönségét, melyet megelőzőleg is váltakozva aszályos év és több más elemi csapás látogatott meg. Az elemi csapásokat tetőzte a gazdasági válság, mert az 1933. évi jó termő évben a terményeknek alacsony ára volt.
A szorult helyzetbe jutottak panaszától hangos lett a gazdák minden nyilvános összejövetele. A gazdaközönség a kormánytól kérte, követelte sorsának könnyítését. A gazdaközönség bajainak feltárásában a sajtó is serényen közreműködött. A sajtóban egymást érték a cikkek, a legképzettebb gazdáktól a legegyszerűbb földmívesig a társadalom majdnem minden rétege adta a tanácsot. A cikkek 90%-a az Alföld lecsapolását hibáztatta az aszályért, követelve a belvizek visszatartását és öntöző csatornák létesítését. Vissza