Katolikus írók új magyar kalauza

Előszó

E könyvnek szerzői az élet felszínen lévő különböző problémáiról, a tudományok és művészetek különböző kérdéseiről írnak, mindig az Egyház megvilágításában, illetőleg az ő sorsa szempontjából.
A katolikus Egyházat is jellemzi a totalitas (totális volt még mielőtt e szót használták), azaz az összes világjelenségekkel, az emberi élet minden megnyilvánulásával szemben való állásfoglalás. Minden felmerülő tant megvizsgál, amit benne jónak, igaznak, erkölcsösnek talál, azt elfogadja, az ellenkezőjét elveti. Az állami és társadalmi válságok okait fürkészi és gyógyító szereiket keresi. A nemzetközi viszályok elsimítása érdekében közvetítőül lép fel és a béke ügyét szolgálja. Tanácsaival és rendeléseivel irányítja a művészeket, és tudományokat teremt. Karitatív működésével enyhíti a nyomort. Megbélyegzi az erőszakot és jogtiprást, bármily hatalmasság részéről is jön az. Részt kér a nevelésből, hatáskörébe vonja a házasság intézményét, irányítja a lelkiismeretet...
Sokan az Egyháznak ezt a működését kelletlenül nézik és iparkodnak szerepét szűk körre, mondjuk a sekrestyére szorítani. Az olyan elvek, melyek szerint a „politizáló Egyház" nem tűrhető, „a vallásos nevelés szűnjék meg ott, ahol a nemzetnevelés kezdődik", - ebből a törekvésből származnak. Ezen elveket, melyek a minden természetfelettinek szerepét az életben, sőt az isteni jogot is tagadó, pozitivista alapon álló hitetleneknél érthetőek, sajnos, ú. n. katolikusok is átvették. Pedig éppen nekik tudniok kellene, hogy az Egyházat nem okvetetlenkedő természet, vagy szereplési vágy vezeti működésében és felszólalásaiban, hanem hivatásának tudata. Az a tudat, hogy neki feladata és kötelessége az egész ember meg szentelése. Nemcsak a templomban térdeplőé, hanem a tudomány asztalánál görnyedőé is, az ecsetet vagy a vésőt forgató művészé, a milliók sorsát intéző államférfiúé, a gyárban vagy szántóföldön dolgozó munkásé, a sporttéren futó versenyzőé. Vissza