Beyond the Pleasure Principle

Fülszöveg

A halálösztön és az életösztönök (eredetileg németül Jenseits des Lustprinzips) Sigmund Freud 1920-ban megjelent könyve, amely egy új alkotói korszak kezdetét jelentette Freud életművében és a pszichoanalízis történetében is.
Freud művének eredeti címe Jenseits des Lustprincips, vagyis Túl az örömelven. Freud eddigi koncepciója az volt, hogy a lelki szerkezet működésének meghatározó elve az örömelv és a kínkerülés elve, vagyis az, hogy a lélek arra törekszik, hogy örömérzethez jusson és a kínt elkerülje. Freudnak az örömről és a kínról alkotott elképzelése azonban eltér a köznapi fogalmaktól, erről az eltérésről ennek a műnek az elején is értekezik. Örömérzet az, ha egy ösztön vagy egy vágy kielégül, és így az a lelki feszültség, energia, amit a vágy jelent, levezetődik, és a lelki szerkezet ingermentes állapotba jut. Vannak azonban olyan tudattalan vágyak, amelyeket a tudat elfogadhatatlannak érez, és ezért elfojt. Ezen vágyak (legtöbbször áttételes) kifejeződése a tudattalan számára örömöt, a tudat számára kínt jelent. Ami tehát öröm az egyik lelki réteg számára, azt a másik lelki réteg kínként érzékeli. Az öröm és kín pszichoanalitikus fogalma nem egyezik meg az azokról alkotott hétköznapi fogalmainkkal. Freud ilyen átvitt értelmű vágykielégülésként értelmezi az álmokat is: az álomban valamilyen vágy fejeződik ki, a szorongásos álmokban pedig a kín abból fakad, hogy a tudat számára elfogadhatatlan a vágykielégülés, és bűntudat kapcsolódik azokhoz. Vissza