Álomfejtés

Előszó

Most, amikor itt kísérletet teszek arra, hogy az álomfejtést tárgyaljam, nem hiszem, hogy túllépném vele az idegkórtani kérdések tárgykörét. Az álom ugyanis , a lélektani kutatás szerint első alakja azoknak a rendellenes lelki képleteknek, amelyeknek többi megnyilvánulásával, a hisztériás fóbiával, a kényszeres és téves képzettel az orvosnak gyakorlati okokból foglalkoznia kell. Az álom - amint később ki fog derülni - ilyen gyakorlati jelentőségre nem tarthat számot, de annál nagyobb elméleti értéke van mint paradigmának; aki nem tudja az álomképek keletkezését magyarázni, hiába igyekszik majd arra, hogy a kényszeres és téves képzeteket megértse, vagy azokat gyógykezeléssel befolyásolja.
Ám ugyanaz az összefüggés, amely tárgyunknak súlyt ad, felel munkánk hiányosságaiért is. Azok a törési felületek, amelyek előadásomban oly sűrűn találhatók, mindmegannyi érintkezési helyeik, amelyeken az álomképzés problémája a lélekkórtannak itt nem tárgyalható kérdéseibe ütközik. Ezeket akkor szándékozom feldolgozni, amikor majd időmből és erőmből telni fog és kellő arravaló anyaggal rendelkezem.
Az anyag sajátossága, amellyel az álomfejtést magyarázom, mostani közléseimet is megnehezítette. Munkámból ki fog tűnni, miért voltak céljaimra teljesen használhatatlanok azok az álmok, amelyeket akár a szépirodalomból, akár ismeretlenektől lehetett volna gyűjtenem; csak saját álmaim és pszichoanalítikai kezelésben állott betegeim álmai között válogathattam. Ez utóbbi anyag felhasználásától az tartott vissza, hogy a betegeknél az álombeli folyamatokat neurotikus jellegű hatások nem kívánatosan komplikálták. Saját álmaim közlésénél viszont elkerülhetetlenné vált, hogy a magam lelki életének bizalmas részleteibe idegeneknek több bepillantást engedjek, mint amennyi kedvemre lehetett és amennyi különben elvárható a szerzőtől, aki nem költő, hanem természetkutató. A helyzet kínos, de elkerülhetetlen volt: beletörődtem, nehogy pszichológiai eredményeim bizonyításáról teljesen le kelljen mondanom. Vissza