Siegen 1970 XIX. olimpia (az A döntő játszmái)

Előszó

Fischer játszik...
Ez a kis összeállítás (150 játszma), egy kis bemutató abból a játszmaanyagból, melyeknél a tábla egyik oldalán Fischer ült.
Az összeállított játszmák - egyes megnyitási csoporton belül - nem rendszerezés alapján kerültek egymás mögé, hanem a kronológiai sorrendet vettem figyelembe. Ez, - szerintem - jobban megvilágítja a fejlődési fokozatokat, amit fejlődése során Fischer nagymester megjátszott.
Ez az összeállítás nem a feledhetetlen Fischer játszmák gyűjteménye. Nem csak a szépet, a nagyot, a mindig győzőt akarja visszatükrözni. Található benne szép számmal vesztes játszma is, vagy vereséggel felérő döntetlen. Fischer azokhoz a sakkozókhoz tartozik, akik a vereségből, vagy döntetlen eredményből több hasznot húznak a saját tudásukat illetően, mint egy az a nagymester, - aki megnyer egy nagy nemzetközi tornát. A vereség nála nem letargiát, de fokozott erőfeszítést vált ki.
A fanatikusan játszók táborát képviseli, méltóan. Nincs lehetetlen és ugye az már közismert, hogy a két királyig játszás híve.
Játszmái nagy részében, - mint azt Szpaszkij is megállapította - látni lehet, hogy mi a terve. Sakkozói nagysága abban rejlik, hogy az egyszerű, - mindenki által látható fenyegetésen kívül további 10-15 lépéses mellékgondolat rejlik. S ha a korlát közé szorított gondolkodási időn belül az ellenfél is meglátja ezt, akkor a játszma döntetlen, ha nem... Időzavara úgyszólván nincs. fiatalsága biztosítja a sakkozói fejszámolás gyors lehetőségét.
A játszmák számszerű összevetése után (habár ez nem teljes összkép), könnyen felmerülhet a játszmaanyagot tanulmányozónak az, hogy vannak még homályos foltok Fischer repertoárjában. Célzok itt a vezércsel és a nimzóindiai védelem felállású játszmáira.
Egyesek talán csalódni fognak, hogy a játszmák nélkülözik az elemzéseket, vagy akár csak a felkiáltó és kérdőjeleket. Kárpótolja az utánjátszót a játszmákban való teljes elmélyedés lehetősége.
Dalos Endre
Bóly Vissza