Sharpe Waterlooja

Előszó

Részlet:
Franciaország északi határvidékén beköszöntött a hajnal. A határ vonalát csupán egy sekély patak jelezte, mely néhány satnya, visszanyesett fűzfa között kanyargott. A patak gázlóján át kikövezett út vezetett északnak, Franciaországból Belgium holland tartományába, ám sem őrposzt, sem kapu nem jelezte, hol ér véget a Francia Birodalom, és hol kezdődik a Németalföldi Királyság. Nem látszott más, csak a nyár miatt összezsugorodott patak, mely fölött gyér köd lebegett, tovagomolyogva a búzával, rozzsal és árpával bevetett zsíros földek fölött.
A felkelő nap duzzadt, vörös gömbként sejlett át a finom ködfátylon. A nyugati égbolt még sötétségbe burkolózott. A gázló fölött bagoly röppent át, majd egy bükkfára telepedve egy utolsó, tompa kiáltást hallatott, amit azonban elnyelt a hajnal hangos kórusa, mely egy újabb forró nyári nap előjelének tűnt ezen a termékeny, békés vidéken. A felhőtlen égbolt kaszálásra alkalmas napot ígért. Vagy olyan napot, melyen a szerelmesek sétálgathatnak a sűrű lombok alatt, és letelepedhetnek a patak zöldellő partján. Tökéletes nyárközépi nap virradt Franciaország északi határán, és a világ egy szívfájdítóan rövid pillanatig békésnek tűnt.
Aztán több száz ló vágtatott át a gázlón, vizet fröcskölve szét a ködben. A dragonyosok hosszú karddal a kezükben lovagoltak ki Franciaországból. Rézsisakjukat szövet borította, nehogy a felkelő nap fénye a fémen megcsillanva elárulja, merre járnak. Nyeregtokjaikban rövid csövű karabélyok pihentek.
A dragonyosok csak elővédként szolgáltak. Százhuszonötezer ember menetelt északnak az utakon, Charleroi folyami átkelője felé tartva. Invázióra készültek: egy egész hadsereg özönlött át az őrizetlen határon a rendelkezésükre álló összes szekérrel és kocsival, tábori kórházakkal és gyalogkovácsműhelyekkel, háromszáznegyven ágyúval és harmincezer lóval, pontonhidakkal, szajhákkal és feleségekkel, lobogókkal, lándzsákkal, puskákkal és kardokkal, valamint Franciaország összes reményével. Vissza