Sharpe ostroma

Előszó

Részlet a könyvből:

"Tíz nappal 1814 gyertyaszentelője előtt az Atlanti-óceán felől fújó szél hideg esőt hozott, végigsöpört a keskeny sikátorok macskakövein, alázúdult a kusza tetők csatornáin és felkorbácsolta St. Jean de Luz belső kikötőjének vizét. A kéményekből felszálló füstöt a metszően éles téli szél a januári felhők felé sodorta, melyek alacsonyan jártak Franciaország délnyugati szeglete felett, ahol a brit hadsereg állomásozott.
Egy angol katona fáradt, sáros lován végigvágtatott St. Jean de Luz macskaköves utcáin. Lehajolt egy pékség facégére miatt, elléptetett egy halaskocsi mellett, majd a sarokra érve leszállt a nyeregből, és kikötötte a kancát a vaskorláthoz. Megpaskolta a lovat, aztán a vállára vetette a nyeregtáskát. Látszott, hogy nagyon hosszú utat tett meg.
Besétált a keskeny sikátorba, a házat kereste, amelyet csak leírásból ismert: kék ajtó, a szemöldökfája felett repedezett zöld cserepekkel. A férfi megborzongott. Bal oldalán hosszú, fémhüvelyben pihenő kard, míg a jobb vállán huzagolt puska lógott. Félreállt egy fekete ruhás, zömök asszonyság elől, aki kosárnyi homárt cipelt. Az asszony hálásan elmosolyodott, amiért az ellenséges katona ilyen udvarias, ám miután elsétált a férfi mellett, keresztet vetett. A katona napbarnított arcán ugyanis sebhely húzódott. Jóképű ugyan, ám akkor is gyilkos arca. Az asszony áldotta védőszentjét, amiért a fiának nem kell csatában szembenézni ilyesféle emberrel, mert biztonságos munkája van a francia vámhivatalnál." Vissza