Shakspere vígjátékai és regényes színművei III. (töredék)

Előszó

A VÍGJÁTÉKOKRÓL ÉS REGÉNYES SZÍNMŰVEKRŐL.

Ha Boticelli Tavaszának virágos ruhájú nymphái elszállanának Van Ostade füstös csapszékeibe, akkor láthatnánk oly társaságot, amilyen Shakspere vígjátékaiban együtt mulat. Komikai művészetének egyik határát szűk mesgye választja el Aristophanes birtokától, a másik széle szomszédos a gyermek álmaival, mikor körülte tündérek szállonganak. Munkáinak egy részében az emberi gyarlóságok bírája s ostorozőja, a ki kinevetéssel büntet, máshol az ős ember, testvére a fáknak és az erdei szarvasnak, aki érti a lomb suttogását és a csillagok jeladásait; ismerőse a manóknak és tündérlányoknak, s kövekből, fákból, szellősuttogásból egy új mythologiának költője.
Ha a képzelet erejét és az alakítás gazdagságát vesszük a költői nagyság mértékéül, akkor Shakspere legyőzi a komédia nagy mesterét is, Moliéret. Mert Moliére darabjai az élesen megfigyelt élet képmásai, rendkívüli művészettel másolva a XVII. századi Franciaország emberei után, mint a hogy Aristophanes a maga korának görögjeit figurázta ki; de Shakspere elszárnyal a valóság sorompói fölött, s Utópiában és Uchróniában, túl a tér és idő határain, éleszti föl a régi könyvekben szunnyadó meséket. Moliére megfigyelő erejének itt egy pajkos öccse van, a páratlan képzelő-tehetség. Moliére egy pár oly alakot teremtett, akiket minden nemzedék itt talál a földön és itt hagy maga után élve ; de Shakspere benépesítette a vizeket és a léget. Teremtő ereje nem merült ki földi jellemek alkotásában; ember-alakokat rajzolt a légbe és vadonba is, s a levegő és a lomb természete szerint alakította azokat. Moliére a vígjáték fejedelme, de Shakspere a költészet királya, aki széttolta a valóság határait s meghódította a mi levegőnket és higgadt eszünket a képzelet szeszélyének. Az egyik a komédia lenge chitonában kinálta ide életbölcseségét, egy szomorú és nehéz élet tartalmát; a másik a tragédia éjszín palástjában megmutatta az élet borzalmait, a temetőben botorkáló Hamletet, a vérző Caesart s Banquo kisértetét, azután csillogó fátyolba öltözött Múzsája átszállt a föld napsugaras felére. Shakspere szelleme nem volt a földhöz és jelenhez nőve. Neki szállania adatott a múltba és jövőbe, s túl a tengerek határain. 0 látta Hamlet atyja szellemét, felidézhette a fenyér rút boszorkányait. Moliére nem szökkent át az emberi élet sövényén, Shakspere betört a végtelenségbe. Vissza