Shakspere színművei I. (töredék)

Előszó

BEVEZETÉS.
OTHELLOT a régibb magyarázók többnyire Shakspere legkésőbbi drámái közé sorolták, sőt a legutolsónak vették, mert hangulatának mély komolyságában, a jellemzés tökéletességében a költő tragikai erejének tetőpontját, legmagasabb kifejlődését látják. Pozitív bizonyítékok azonban nem támogatják ez állítást; ellenkezőleg, ha Collier fölfedezése hitelt érdemel, az Erzsébet korabeli udvari ünnepélyek lajstroma szerint (Accounts of the Revels at Court) a királyi színészek már az 1604-dik évi november első napján előadták a Velenczei mórt a Whitehall palotában. Othello tehát valószínűleg a tizenhetedik század elején készült, mert az 1598-ki Meres-féle lajstromban még nem fordul elő, s így származása azon korba esik, melyben a költő Julius Caesart és Hamletet írta, midőn tragikus alkotó ereje legnagyobb műveinek adott életet. Első nyomtatott kiadása csak a költő halála után, 1622-ben jelent meg, miután kiadója, Walkley Tamás, már a megelőző évben beigtatta a könyvárusok czéhének lajstromába, mint tulajdonát. E negyedrétű kiadás Shaksperet nevezi a darab szerzőjének, s megemlíti, hogy több ízben került színre a Grlobe és Blackfriars színházakban. A kiadó előszavában „nem tartja szükségesnek e könyv ajánlását, mert reményli, hogy a mi jó, azt mindenki kérés nélkül is fogja ajánlani, annál inkább, mert a szerző neve elég arra, hogy keletet szerezzen munkájának. Vissza