Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ SZIN.
V el e n c z e. U t c z a.
ANTONIO, SALARINO, SOLANIO.
Ant. Valóban nem t'om, oly bús mért vagyok.
Unom már, - azt mondjátok, hogy ti is;...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
ELSŐ FELVONÁS
ELSŐ SZIN.
V el e n c z e. U t c z a.
ANTONIO, SALARINO, SOLANIO.
Ant. Valóban nem t'om, oly bús mért vagyok.
Unom már, - azt mondjátok, hogy ti is;
De hogy hol szedtem, hogy' jutott reám,
Miből van gyúrva, hogy s mint született,
Nem sejtem én se.
És oly üres fejűvé tett a bánat,
Hogy bajjal ösmerek magamra is.
Sal. Az óczeánon hánykolódik elméd,
Hol büszke vitorláju nagy hajóid,
Urai-, dús polgáriként a habnak,
Vagy mint látványossága a vizeknek,
Lenézik az apró kalmárokat,
A kik köszöntik őket s meghajolnak,
Repülni látva szövött szárnyaik.
Vissza