Shakspere pályája

Előszó

Nagy elmék, a vonzódás világtörvénye szerint, erős lángokat lobbantván a rokon elmékben, sok jeles könyv termett elő melynek mind Shakspere a tárgya; és szemben Angol-, Franczia-, Németország dúsgazdag Shakspere-irodalmával, szinte vakmerőségnek látszhatik új Shakspere-könyvvel állani ki, holott egyszerűbb, könnyebb, tán hasznosabb is volna valamely elismert külföldi művet forditásban nyújtani közönségünknek. De a Magyar Akadémia eredeti művel kivánta irodalmunkat gyarapíttatni, s ebbeli törekvése bizonyára átalános helyesléssel találkozik; más kérdés, jól kinézte-é emberét, midőn a nehéz föladattal engem tüntetett ki. Részemről megtettem a mi tőlem telt, hogy az Akadémia bizalmának minél inkább megfelelhessek.
Az eredeti mű czélját nem abban láttam hogy a brit költőről netán olyan dolgokat mondjak el a miket mások még nem mondottak, hanem hogy összeállítsam és, a mennyiben lehetséges össze is egyeztessem a mi legfontosabbat, legérdekesebbet, legjobbat mások mondottak róla, bár megőrizve, a legtekintélyesebb nyilatkozatok közepett is, véleményem szabadságát. Azonfelül némi nagyravágyás bántott melyet alig merek bevallani. Tudom hogy két urnak szolgálni bajos, mindamellett oly müvet iparkodtam irni, a melyből kellőképpen tájékozódhassék a ki Shaksperet még nem ismeri, de az se vegye hijába a kezébe a ki a Shakspere-irodalmakban jártas.
Munkámnak egyébiránt a jelen kötet csak első fele, jóllehet - mint a nyájas olvasó már a tárgymutatóból meggyőződhetik - oly fele mely magában is külön egész; másik fele, mely Shakspere szinmüveit fogja egyenkint fejtegetni, szintén külön egésznek készül.
Az Akademia körülbelül ötven ivben szabta meg a teljes munka terjedelmét. Ha tiz annyira szabja vala, ugy hiszen több éve megvolna már, mert Shakspereről hamarabb meg lehet irni ötszáz ivet mint ötvenet. Shakspere und kein ende. Legyen ez késedelemnek, egyszersmind azonban müvem fogyatkozásainak magyarázata és mentsége. Vissza