Romeo és Júlia/A szentivánéji álom

Előszó

Vannak műalkotások, amelyek látása, vagy olvasása határtalan büszkeséggel tölt el bennünket. Shakespeare színművei maradéktalanul ezek közé az alkotások közé tartoznak.
Három és félszáz éve játsszák, olvassák és magyarázzák őket világszerte. Elannyira, hogy az utóbbi háromszáz esztendőnek úgyszólván minderi irodalmi iránya őbenne látta, úttörőjét és mindenik mást és mást tartott benne lényegesnek. Elannyira, hogy minden kor és minden irodalmi iskola más és más Shakespeare-képet alakított ki, amelyeket ha összehasonlítunk, szinte el sem hisszük, hogy ugyanazt az arcot ábrázolják. Vajon mi egyebet bizonyít mindez, mint Shakespeare műveinek kimeríthetetlen eszmei gazdagságát, művészi eszközeinek határtalan változatosságát, emberismeretének teljességét, és végül magának, Shakespearenek páratlan emberi sokoldalúságát?!
Sokféle Shakespeare-kép alakult ki a történelem folyamán; ezek közül azonban nyilván csak egyetlen egy lehet hiteles. Az, amelyik szerves összefüggésben mutatja meg öt azzal á háttérrel, melyet kora vont roppant alakja mögé. Ez a kor a reneszánsz. Angliában akkoriban Erzsébet királynő egyeduralma gyökerezett meg az uralma fenntartására már nem eléggé erős hűbéri nemesség és a hatalom átvételére még nem eléggé érett polgárság viszályának talaján. A gyors léptekkel haladó iparosodás a hűbériség bomlását, a polgárság szívós és szakadatlan erősödését, a kereskedelem és hajózás rendkívüli föllendülését s ezzel együtt egy új embertípus kialakulását vonta maga után. Vissza