Shakespeare drámái hazánkban I.

Előszó

Shakespeare meghonosításának kérdésével irodalmunkban első ízben Greguss Ágost foglalkozott behatóan ily czímű munkája: «Shakspere pályája» utolsó fejezetének végső felében (Budapest, 1880, 368-405. 1.). Ez a részlet azonban előbb németül jelent meg a " Literarische Berichte aus Ungarn" czímű folyóirat III. kötete hasábjain, majd külön lenyomatban is (Budapest, 1879, 8-r. 30. lap). Tíz évre rá ily czímű székfoglaló értekezéseimben: Kazinczy Ferenc Hamlet-fordítása, továbbá: Shakespearei nyomok irodalmunkban és a magyar szinészet műsorán (Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Budapest, 1890, 85-122. lap) a kérdést magyar szinészettörténeti szempontból vizsgálván, nem egy új s nem egy helyreigazító adattal egészítettem ki az addigi kutatás eredményeit.
A magyar drámairodalom történetének megírása alkalmával győződtem csak meg igazán arról, hogy idevonatkozólag mily tömérdek adat ismeretlen még irodalmunkban. A hírlapok színi tudósításai, a magyar írók, különösen Kazinczy Ferencz levelezései, az egykorú színlapok, a színházak sugókönyvei stb. annyi új és annyi értékes adatot hoztak fölszínre, hogy már akkor tervbe vettem minden egyes shakespearei dráma magyarországi történetének megírását, nemcsak azért, hogy irodalmunk is megismerje íróink, szinész-fordítóink, előadóink úttörő munkáját, hanem, hogy a külföld is lássa: milyen régi s milyen figyelemre nagyon is méltó színvonalon áll a Shakespeare-kultusz múltja hazánkban. Az anyag nagy terjedelmére tekintettel a feldolgozást több évre terveztem, midőn 1907-ben megalakulván a Kisfaludy-Társaság második Shakespeare-bizottsága, ott abban a megtisztelő megbízatásban részesültem, hogy mielőbb fejezzem be készülőben lévő munkámat. Vissza