A társadalmi mobilitás

Fülszöveg

Mi sem könnyebb, mint kijelenteni, hogy egy tökéletes társadalomban minden egyes egyénnek olyan posztot kell betöltenie, amely megfelel a képességeinek. Csakhogy azt már igen nehéz eldönteni, hogy egy adott személy rendelkezik-e egy bizonyos képességgel vagy sem, hogy másoknál nagyobb mértékben rendelkezik-e vele, s hogy melyek a mindenkiben meglévő képességek. Ezekre a kérdésekre sokszor még a mai pszichológiai tesztek sem tudnak kielégítő választ adni. Még nehezebb volt ennek a problémának a megoldása a múltban. Így aztán a társadalomnak közvetett kritériumot kellett találnia az egyének képességeinek feltárására és minősítésére. Tapasztalati úton, fokról fokra jutottak arra a belátásra, hogy az egyik legfontosabb ismérv annak a családnak a jellege és társadalmi státusa, amelyben az egyén született. A szülők okosságából és magas társadalmi státusából nagy bizonyossággal arra következtettek, hogy az utódok is okosabbak lesznek az átlagnál és alkalmasabbak a magasabb társadaslmi posztok betöltésérre. Az alacsony társadalmi származást viszont ugyanezzel a logikával annak bizonyítékaként kezelték, hogy az illető szerényebb késpességű, s így csak alacsonyabb pozíciók betöltésére alkalmas. Így alakult ki a társadalmi státus - szülőkről a gyerekekre történő - átörökítésének az intézménye. Aki tehát magas rangú családban született, érdemes arra, hogy szintén magasabb rétegbe kerüljön, ha viszont valaki alacsonyabb rangú családból származik, akkor alacsonyabb társadalmi posztot is kell betöltenie. Sok társadalomban ez volt a helyzet a múltban, és bizonyos fokig még ma is így van. Vissza