Séták Szegeden

Előszó

Szegednek nincsenek romantikus hegyei és mélykék tavai, s nagy "világszenzációi" sincsenek, az emberek mégis kezdik újra felfedezni. Télen és nyáron érdeklődő, utazgató, vagy pihenni, szórakozni vágyó polgárok csodálják a maga nemében egyedülálló alföldi várost, festői szép panorámáját a Tisza partján, nagyszerű elrendezését, legyezőszerűen szétfutó sugárútjait és a körutak ívét, a Belváros egységes, szép építészeti stílusát, amely sajátos hangulatot ad szűk utcáival és levegős tereivel. Gyönyörködtető a Tisza szeszélyes kanyargása, az új városnegyedek színes tablója és a régi házsorok korhű új ruhája. Van város, amely régebbről jegyzi történelmét, s van, amelynek talán még szebb környezetet adott a természet, egyedülálló műemlékekkel. Szeged mégis vonz, ide hívogatja a vendégeket a szépségekkel leggazdagabban megrakott fővárosból, a patinás Pécsről és Egerből, Sopron messzeségéből és Debrecen kiegyensúlyozott nyugalmából. Igen, valami olyan varázsa van Szegednek, ami csak neki sajátja. Nincs erre megfogalmazott mondat, sem állandósított jelző, jóllehet titulálják Szegedet buzgó lokálpatrióták a napfény városának, a "Tisza gyöngyének", az Alföld metropoliszának, elkeresztelték iskolavárosnak, a szabadtéri játékok városának, emlegetik szalámijáról, paprikájáról és halászléjéről. Mindezzel a sok megtisztelő jelzővel szemben talán mégis akkor járunk közelebb az igazsághoz, ha azt mondjuk: Szegednek mint városnak sajátságosan megkapó hangulata van. Róni az utcákat, üldögélni a terebélyes platánok alatt, körbejárni az árkádokat, kavicsokat dobálni a Tisza hullámaiba, a szabadtéri színpad művészeinek tapsolni a hatalmas tribünön, meglesni a zenélőóra figuráinak körbe-körbe járását, vasárnap délelőtt gondtalanul sétálni a korzón, vagy elbámészkodni a Marx tér színes, új házai között...ez a szegedi hangulat. Evezősök a Tiszán, szabálytalanul szétszórt kabinok, kis üdülőházak a vízparton, lassú és öreg villamosok, de az új csuklós villamos és autóbusz is megjelentek Szegeden, tarka gombák a Klauzál téren, óriás daruk Újszegeden..., a városhoz lapuló kis kócos faluk, száradó varsák, piros paprikafüzérek, fölforgatott, fekete hasú ladikok... - ezt látja a gyárkéményekhez, füstoszlopokhoz szokott ózdi martinász, az utca ricsajában felnőtt pesti, a Kunság homokjáról vagy a Bakony tájáról ide utazó vendég. Vissza