Séták a római Magyarországon

Előszó

Könyvem ötlete már azóta kísértett bennem, hogy ifjú éveimben repeső gyönyörűséggel olvastam és élveztem Boissier könyveit (Proménades archéologiques: Bome et Pompái. - Nouvelles promémdes archéologiques: Horace et Virgilé). Bizonyára a francia szellem ragyogása és a stílus világossága ragadott el ezekben az írásokban, amelyek a tudomány előkelő és művészi népszerűsítésének örök mintaképei maradnak. Évtizedekig senki sem tudta megközelíteni ezt a francia eszményt, míg végre a közelmúlt években a latin szellem egy másik kitűnő képviselője, Amedeo Maiuri, a Passeggiate Campane és a Breviario di Capri lenyűgöző köteteiben túlhaladta Boissier művészetét is; új műfajt teremtett, a «peripatétikus archeológiai» műfaját. Boissier csak átvitt értelemben «sétál», Maiuri valósággal végigjárja olvasójával Campania római emlékhelyeit, sőt nemcsak a térben «sétál» velük, hanem az időben is: visszaviszi őket az ókorba, amely így már nem kívülről szemlélt tárgy vagy tantárgy, sőt nem is régiségtan, hanem mély és maradandó élménye mindenkinek, aki Maiurival, az archeologia költőjével és művészével járja az elsüllyedt ókor néma rommezőit. Mert ez az archeologus nemcsak tudós, hanem költő és rajongó is és valami rejtelmes evocatio csodálatos adományával tudja megérezni és feltámasztani rég elmúlt korok lelkét és életét.
Abban a cikkben, amelyben Maiuri ragyogó munkásságát részletesen ismertettem (Budapesti Szemle 1989: 119-128., felvetettem azt a gondolatot, hogy szükséges volna a magyarországi római emlékek és az egykori pannóniai és daciai római élet ismertetése, Maiuri modorában: népszerű tálalásban, lírai és novellisztikus elemekkel átszőtt művészi előadásban, színes és vonzó stílusban, s már akkor megadtam ennek a kívánatos könyvnek a címét is : Séták a római Magyarországon. Mikor a m. kir. külügyminisztérium kulturális osztályának támogatásával 1942 decemberében Olaszországba utaztam, hogy az Istituto TJngherese di Cultura per Vitalia programmjának keretében előadásokat tartsak a római-magyar kapcsolatok köréből, éppen ezt a tárgyat választottam s ugyanezt a címet is adtam előadásomnak (Passeggiate archeologiche nell' Ungheria Boniana. Vissza

Fülszöveg

A római Magyarország kutatása másfél százada folyik már: s eddig az adatok és emlékek tízezreit hozta felszínre. Közkincse ma már a tudománynak mindaz a sok értékes eredmény, amit a magyar régészek elértek, csak az a baj, hogy a tudósok munkájának eredménye nem ment át a köztudatba: a magyar művelt közönség nem ismeri római emlékanyagunkat, nem tudja, mit jelentett ez a föld a rómaiaknak s mit jelentenek ők nekünk. A magyar archaeologiai tudomány nem ér rá elvégezni ezt a nemesen népszerűsítő és összefoglaló munkát, mert teljesen lekötik tudományos feladatai: Révay József, akit Petronius és kora, Raevius ezredes utazása, Ókori iró - mai olvasó című munkáiból, az ókort megelevenítő rádióelőadásaiból, hang játékaiból és egyéb műveiből jól ismer a művelt magyar olvasóközönség, vállalkozott erre a feladatra. Bejárta a római kultúra magyarországi emlékhelyeit, átélte a korok és tájak hangulatát, végigzarándokolta a múzeumokat, áttanulmányozta a szakirodalmat és így az élmény közvetlenségével színesítette meg előadásában a hiteles adatok szürke tömegét. Ebben a könyvében végigsétál olvasójával Magyarország római emlékei között, megmutatja a magyar városok római őseit, Savariát, a ragyogó tartományi fővárost, Scarabantiát, Aquincumot, Sopianaet, Brigetiót, a hatalmas tábort, a római Erdély bányáit, várait, őrtornyait és emlékeit: a feliratok érdekességeit és romantikáját, a pannóniai edénygyárakat, Budapest első orgonaművészét, Aelius Justust és feleségét, Aelia Sabinát, az orvosi műszereket, a gyógyfürdőket és a kórházak emlékeit, szóval a kövek, feliratok és emlékek mögött megkeresi az ókori ember arcát és lelkét és mintegy varázspálcával az évezredek köveibe fagyott életet. A könyvet díszítő 100 kép egy elsüllyedt Atlantis csodálatos kincseit varázsolja az olvasó elé. Vissza