Előszó
Részlet a könyvből:
Arany és kék szavakkal fényességes Dsida-képet rögtönözhetnék a bevezetőben, kölcsönvéve annyi kortárs méltatását az éppen elhunyt költőről. Néha elegendő egyetlen villanásnyi jelző - „a csipkehúsú44, ahogyan Áprily emlékezett rá; „a széphangú44, ezt Weörestől idézem; József Attila tömörségében is sokat jelentő mondata: „A barátom volt"; vagy a Jékelyé, aki Kuncz Aladár időnap előtt elárvult fejedelmi trónusának „jogutódját" látta benne. Az évtizedek távolából máig fénylenek felénk a vallomások, az impresszionista értékelések.
Dsida Jenő költészetéről sokan és sokat írtak, nagy szeretettel, nagy irodalomtörténeti szaktudással vagy ellenszenvvel, sőt, gyűlölettől teli indulattal. Azonban átfogó tanulmány, monográfia életéről és munkásságáról halála után ötven esztendővel sem jelent meg. De mennyire közkincsek a versei, a mai olvasó mennyire ismerheti a költészeti életművét Dsida Jenőnek? Találgatni sem érdemes, mert verseihez hozzájutni is nehéz, Dsida összes, teljes kiadás nincs. Válogatott verseinek kötete közel negyed évszázada, 1966-ban jelent meg a Romániai Magyar írók -sorozatban, a Tanulók Könyvtárában egy szerényebb terjedelmű kötet is vagy tizenöt éve. Ennyi jutott Dsidából a háború utáni romániai magyar olvasó kezébe. Márpedig a szellemi hagyaték eddig még kötetbe nem gyűjtött részének az értékeléséhez is elengedhetetlen lenne a Dsida-költészet, legalább a nagy vers vonulatok ismerete.
Az életművet lehetetlen és hiábavaló ismertetni, azt ismerni kell, érteni kell, érezni kell, élni kell vele. Azt lehet szeretni, elutasítani, kitagadni, a költőt „hamis angyalnak44 bélyegezni; lehet kisajátítani vagy kálváriájából egyéni glóriát fonni, mindegy. A Dsidáéhoz hasonló nagyságrendű életművön ez mit sem változtat, az öntörvényűén, legyek kicsit patetikus, üstökösként száguld tovább a maga pályáján-. Minden korhoz küld időzített jelzéseket, mert torzó volta ellenére is teljessé egészül, hiszen a maga korának, ha tulajdonképpen egy évtizednek is, mondjuk a harmincas évtizednek - költészeti vetülete.
Vissza