Fülszöveg
I. kötet
Ady Endre számos alkalommal megénekelte szeretett szülőfaluját és családját. Ha otthon volt, reggelijét elköltvén gyakran tett sétát a faluban, a temetőben, a határban, majd a filagóriában megpihent, s írni kezdett. Otthoni időzése alatt publicistaként éppúgy ellátta újságjait tudósításokkal, mint költőként versekkel, íróként elbeszélésekkel.
Édesanyja, Pásztor Mária, nevelőapjától, nemes Kabay Gábortól örökölte azt a paticsfalú házat, melyben azután férjével, diósadi Ady Lőrinccel családot alapítottak, s amely András fiának szülőháza lett. Az anyakönyvi bejegyzés szerint a szülők kérésére módosították az András nevet Endrére. Ady Endre nádtetős, felújított szülőháza ma is áll. Irodalmi zarándokhely.
Ady élete végéig ragaszkodott szülőfalujához. Amikor csak tehette, hazautazott, hogy zaklatott fővárosi, párizsi hónapjai után megnyugodjék.
Szerették az emberek, és ő is szívesen beszélgetett velük; beleszőtte őket írásaiba; hisz az életük nem volt mindennapi. A falu...
Tovább
Fülszöveg
I. kötet
Ady Endre számos alkalommal megénekelte szeretett szülőfaluját és családját. Ha otthon volt, reggelijét elköltvén gyakran tett sétát a faluban, a temetőben, a határban, majd a filagóriában megpihent, s írni kezdett. Otthoni időzése alatt publicistaként éppúgy ellátta újságjait tudósításokkal, mint költőként versekkel, íróként elbeszélésekkel.
Édesanyja, Pásztor Mária, nevelőapjától, nemes Kabay Gábortól örökölte azt a paticsfalú házat, melyben azután férjével, diósadi Ady Lőrinccel családot alapítottak, s amely András fiának szülőháza lett. Az anyakönyvi bejegyzés szerint a szülők kérésére módosították az András nevet Endrére. Ady Endre nádtetős, felújított szülőháza ma is áll. Irodalmi zarándokhely.
Ady élete végéig ragaszkodott szülőfalujához. Amikor csak tehette, hazautazott, hogy zaklatott fővárosi, párizsi hónapjai után megnyugodjék.
Szerették az emberek, és ő is szívesen beszélgetett velük; beleszőtte őket írásaiba; hisz az életük nem volt mindennapi. A falu társadalmának minden rétegével megtalálta a közvetlen kapcsolatot.
Érmindszentet egyszer kicsiben Magyarországhoz hasonlította, mondván, élnek itt magyarok, oláhok, svábok; görög katolikusok, reformátusok, római katolikusok, de még mózeshitűek, azaz zsidók is. Mindez egy maroknyi kis falucskában.
II. kötet
Amikor az Érmindszent Ady Endre szülőfaluja című könyvhöz, Péter László javaslatára, összegyűjtöttem az Érmindszenten írt vagy az ottani emberek életét idéző Ady írásokat, egyre bizonyosabbá vált bennem az a fölismerés, ha a nagy költő, esszéista, publicista műveit egymás után olvassuk, kiváló korrajzot kapunk a századforduló idejéről. Elsősorban az érmelléki, érmindszenti emberek életébe nyerhetünk bepillantást, de a szülői ház oltalmában fogalmazott gondolatai szűkebb pátriáján is túl mutatnak, a magyarság sorskérdéseivel éppúgy foglalkozott, mint az európai eseményekkel.
Különösen érvényes ez azokban az időszakokban keletkezett műveire, amikor hosszabb időt töltött Érmindszenten. Hazatérése után a szülői gondoskodásnak köszönhetően kipihente a nagyvilág zajos életét, testiekben és lelkiekben egyaránt megerősödött, s az otthoni szomszédolásai alkalmával gyűjtött vagy hozzá látogatóba vitt hírek alapján vetette papírra az érmellékiek múltját és jelenét, néha föl-fölvillantva a jövő pillanatképeit.
Életét végigkísérte a publicisztika, hol kisebb, hol nagyobb mértékben, mely meghatározta sorsát. Témaválasztása és cikkeinek tartalmi gazdagsága, stilisztikai kidolgozottsága alkotói termékenységével szorosan összefüggött.
„Sok örömet akkor sem adott az élet, de legalább gyönyörűséggel beszélgettek az elmúlt időkről őszi és téli estéken az emberek az én falumban. O, ezekben a kis falvakban nyílnak meg olykor a nagy titkok. Ezekben a kisfalvakban beszél a csönd, él a némaság, rikít a kopárság s látható ragyogó harmatesőt szitál a sors... "
(Papok. Budapesti Napló, 1904.) Bénák Katalin
Vissza