Előszó
"Mindannyian elődeink vállán állunk" - tartja a tudomány, különösen pedig az antropológia és az etnográfia. Kiemelten igaz ez az állam és jog történetével foglalkozó stúdiumokra is. Hiszen mi más feladata lehetne bármely jogtörténeti írásnak, mint az elmúlt századok fejlődési ívét bemutatni, s egyúttal az előttünk járók munkáit hasznosítani. S ha ezt nem öncélúan teszik, hanem laboratórium híján a tanulságok levonásával, már hasznosulhat is az eredménye.
"Dilige Decretum, si desideras canonicat(um)" - idézi az egyik jeles kánonjogászunk az Esztergomi vikáriusi bíróságnak egyik quasi sentenciáját, az 1500-as évekből. Bár ennek pontos fordítása valami ilyet tesz, hogy szeresd a decretumot (azaz kánonjogot), ha kanonokságot kívánsz; valahogy ma már úgy magyarítanám, hogy tanulmányozd a jurisprudentiát, ha jó jogász akarsz lenni. Jelen kis kötetünk az Egyetemes Állam- és Jogtörténeti Tanszék mellett jó pár éve működő Tudományos Diákkör e téren jobbnak tartott „tollpróbáit" foglalja egybe. Első kísérlet ez, hiszen eleddig a Diákkör önálló kiadvánnyal nem jelentkezett. A gyűjteményben szereplő munkák, mind a Diákkör munkája során elhangzott, s a diákok által készített dolgozatokat tartalmazzák.
Sokszínűségük eleve adódik az egyetemes jogtörténet széles kutatási területeiből, egyúttal pedig jurátusaink olvasási kedvéből. „Könyvek nélkül pedig senki sem lesz tudós"- idézi a régi kádenciát Komensky. Szerencsének tarthatjuk, hogy ez a kis létszámú, de lelkes diákköri csapat hajlandó volt felvállalni a régi diákkörök legpozitívabb hagyományát, s találkozásaikat nem külső meghívottak vagy tanárok előadásával szervezik, hanem a maguk által készített dolgozatokat vitatják meg. (Külön érdekessége egyébként Diákkörünknek, hogy azon még esti és levelezős hallgatók is közreműködnek.)
Előfordulhat a gondos szerkesztés és lektorálás ellenére is, hogy „egynémely vétek vagyon az írásban", de első munkáknál hasonló hiba gyakran előfordulhat. Ezért minden baráti kritikát, megjegyzést őszinte köszönettel fogadunk. Különösen, hogy a Diákkör szándéka szerint, ha utat és módot találnak, úgy további köteteket szerkesztenek. így a szerzők a hasznos bírálat felől a jámbor olvasónak egy - a XIII., századi Jegyár diák leveléből vett - ígéretet feltétlen tehetnek, hogy észrevételeiket „... jószándékunk ígérete szerint javulásunkra fordítjuk."
Vissza