A magyar Robinsonok

Előszó

Részlet a kötetből:

"Az angol Robinsont van-e gyerek a világon, aki nem ismeri? Robinson Crusoe-t, aki mint fiatal fiú nekivágott a tengereknek, mert világot akart látni, aztán mint meglett ember mégis úgy tért vissza szülőföldjére, hogy nem igen látott a világból többet, mint elhagyatott szigetet, ahol majdnem harminc esztendőt kellett töltenie remete módjára? Igen, harminc esztendőt, életének legszebb idejét úgy töltött el az angol Robinson, mintha rabságban sínylődött volna. Mert hiába élt egy paradicsomi szépségű szigeten egyesegyedül, hiába volt ennek a szigetnek uralkodója, azért mégis csak rab volt ő, hiszen nem volt egy perce, amikor nem arra gondolt volna, hogy mikor lesz ismét szabad, hogy mikor kerül újra haza szüleihez és mindazokhoz, akiket szeretett? De hát ilyen az ember és különösen ilyen az ifjú, meg a gyerek: meggondolatlanul keresi a veszedelmet, amelyből aztán sokszor nagyon nehéz szabadulni.
Azonban kérdezem: hát a magyar Robinsonokról ki hallott valaha? Ugy-e fiúk és leányok, sohasem hallottatok? No, nem is hallhattatok, mert az ő történetük még nincsen megírva sehol.
Én nemrég lennjártam Magyarország gyönyörű szép kikötő városában, Fiuméban és véletlenül megismerkedtem ott egy derék magyar családdal. Az ő körükben hallottam aztán egy történetet, amelytől a szemem-szám elállott: a magyar Robinsonok történetét. Elmondom most nektek gyerekek ezt a történetet: gyönyörködjetek benne és tanuljatok belőle ti is." Vissza