Magyar-szovjet gazdasági kapcsolatok 1920-1941

Előszó

Az első világháború befejezésétől a második világháború kitöréséig tartó mintegy két évtizednyi korszakban Magyarország gazdasága nem egy esetben jutott mély hullámvölgybe vagy egyenesen válságba. Ilyen krízishelyzet keletkezett például az első világháború lezárását és a trianoni békeszerződés aláírását követően, amikor a háborús veszteségek és főként a területi elcsatolások miatt az ország gazdasága az összeomlás szélére sodródott, vagy az 1929-1933 között az európai kontinensen is végigsöprő nagy gazdasági világválság idején, ami súlyos recessziót okozott a magyar gazdaságban is. A második világháború kitörésének időszakában Magyarországnak olyan mértékű nyersanyag-ellátási nehézségekkel kellett megküzdenie, amelyek komolyan veszélyeztették a nemzetgazdaság termelésének biztonságát és folytonosságát. A gazdasági megrázkódtatások idején a termelés egyensúlyban tartásának, majd növekedési pályára állításának egyik módja lehetett az ország nemzetközi fizetési mérlegének javítása, a külgazdasági pozícióinak erősítése, így külföldi működő tőke vonzása az országba és ezzel együtt az ipari-mezőgazdasági beruházások élénkítése, vagy új felvevőpiacok felkutatásával - és egyéb gazdasági intézkedésekkel - az exportorientált termelés támogatása.
Leginkább éppen a fent említett krízishelyzetek idején erősödött meg az a főként gazdasági szakemberek és felelős kormányzati tisztviselők által is képviselt nézet, amely Magyarország egyik lehetséges kitörési pontját abban látta, ha a hagyományos kereskedelmi partnerei, így az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai (mindenekelőtt Ausztria és Csehszlovákia) és Németország mellett gazdasági téren nyitni tudna a mintegy földrésznyi értékesítési piaccal rendelkező és szinte kimeríthetetlennek tűnő nyersanyagforrásokat birtokló Szovjetunió felé. Ebben a bolsevik állam rendkívüli geográfiai és ökonómiai paraméterei mellett szerepet játszott az is, hogy Magyarországgal ellentétben, amely már csak a földrajzi elhelyezkedésénél és méreteinél fogva is jobban be kellett hogy tagolódjon a világgazdaság rendszerébe, a szovjet gazdaság - noha nem függetleníthette magát maradéktalanul a globális tendenciáktól sok elemében, például a strukturális alapjait és irányítási elveit tekintve egyedi vonásokat mutatott, ezért kevésbé volt kitéve a nemzetközi hatásoknak. Ez a fajta „kívülállás" volt az egyik oka annak is, hogy a nagy gazdasági világválság idején a Szovjetunió gazdasága intakt állapotban maradt, sőt az éppen ekkoriban kierőszakolt „nagy áttörés" hatására egy elég jelentős áldozatokkal járó nehézipari és infrastrukturális mobilizáción is átesett. Vissza