Sepsiszentgyörgy Kalendáriuma 2007

Fülszöveg

Őszutó vagy Télelő havában, amikor valahol a katolikus templom és a Ferencz József Kórház feletti dombon az idei Kalendáriummal a kezünkben száz évet visszaröpülünk az időben, azt látjuk, ami évszázadokig élt a Város történetében.
A Görgő aljában, a ma már elfogyott, valamikor fél Háromszéket s az Olt völgyét belátó Örkőnek a tövében a templomok kövei virítanak, a Vásártérrel szemben a Lábasház látványa ad nyugalmat, s a Székely Mikó Kollégium tömbje, felettünk a Vármegye háza, s a vártemplom bástyája emlékeztet elmúlt harcokra, a Csere alatti Szemerja pedig a '48- '49-es dicsőséges harcokra.
Nem a város múltja ez, hanem a jelene s a jövője, hiszen évezred távolából kikopott emlékezetünkből az a tudás, amit az ázsiai hegyóriások tövében még ma is élő rokonaink tudnak és tovább visznek. Az életet, a továbbélés lehetőségét adó téli szálláshelyekre igyekvőben, amikor felérnek a biztonságot adó völgyek feletti gyilkos hágókra, ott háromszor járják körbe az áldozati oszlopot: a múltért, a jelenért, s a jövőért. Mert tudják, hogy az emlékező, tudást, tapasztalatot átadó élet adja a jelen nyugalmát, s a jövő lehetőségét. Egyház, iskola, történelmünk, küzdelmünk a városért, erről szól ez a könyvecske, és főként arról, hogy ami tartós, maradandó itt, a városban, azt nem egy-két év alatt, nem is évtized erejéig, hanem néha száz évig is építették, javították, újraépítették, s a téglára, kőre valót gyakran sok-sok kisember hite, keze munkája teremtette elő, a közösségé. Vissza