A kárpáti barnamedvéről

Előszó

A gyermekkori játékmackót, a rajzfilmek kedves medvebocsát, a meséskönyvek dörmögő medveapóját vagy buta, becsapható tenyeres-talpas állatát, az állatkertekben vidáman játszadozó szőrgombócszerű medvebocsokat nem csak a gyerekek, a felnőttek is jóindulatúnak, kedélyesnek tartják, olyan állatnak, amely esetlenségével csak mulatságára van az embereknek. Ahhoz, hogy megismerjük, milyen valójában egy állat, ugyanúgy mint a tudományos munkánál, szigorúan a puszta tényekre kell szorítkoznunk. A barnamedvét mindenki ismerni véli, pedig a szakemberek még mindig nem tudnak megegyezni a különféle változatok rendszertani besorolásában. A rendkívül nagy változatosságot mutató szín, testalkat, koponyaforma és -méret, viselkedés, valamint étrend nagyon sok fejtörést okozott vadásznak, szakembernek, és okoz még ma is. Az évezredek alatt felhalmozódott hatalmas tömegű barlangi medve csontmaradványai alapján sokkal jobban ismerjük ennek a fajnak a csontozatát, mint a közönséges barnamedvénkét. Dolgozatunk célja közelebb jutni ennek a nálunk annyira közönséges nagyvadnak a megismeréséhez. A méret-, alak-, szín-, viselkedés- és étrendbeli sokféleséget szeretnénk bemutatni az áttanulmányozott nagyszámú dolgozat és a saját anyagunk, megfigyeléseink alapján, korántsem monográfiái szinten. Azokat a kétségeket szeretnénk eloszlatni, amelyek szerint a többféle barnamedve fenotípust különböző genotípusba sorolja a szakirodalom. A hangyász-, vér-, örvös-, barna-, fekete-, hosszúkoponyájú, rövidkoponyájú stb. medve elnevezések nagyon bonyolítják, nehezítik a faj megismerését, a megfigyelések rendszerezését. A kevés anyagból, megfigyelésből általánosított vadászelbeszélésekre alapozó túlbuzgóság feleslegesen terheli a szakirodalomban tájékozódni akarót. Lindemann annyira elkülöníthetőnek tartotta a vér- és növényevő medvetípusokat, hogy többek között a párzási és szaporodási periódusukat is élesen elhatárolhatónak vélte. Szerinte a növényevő medvék július - augusztus elején, a ragadozók április-május közepén párzanak. Az utóbbi négy évtizedben a szászrégeni preparátorműhelyben megfordult 144 medvetrófea, ugyanannyi medvekoponya méreteinek feldolgozása késztetett a dolgozat megírására. A koponyákról felvett méretek statisztikai feldolgozása mellett 35 - nem kiválasztott - koponyáról profilpoligont szerkesztettünk a variabilitás jobb illusztrálhatósága végett. A bőrök szemrevételezése, a megfigyelt területről gyűjtött adatok mellett szólunk az 1993- 1994-ben „Lisztesen" (Ratosnya) látott különlegesen érdekes medvefákról. Ugyanakkor szeretnénk rávilágítani a túlszaporodott medveállományban rejlő magatartásváltozás veszélyeire. Köszönetet mondunk Horia Almásan (Bukarest), Sergiu Haimovici (Ia§i) és Rudolf Rösler (Regensburg) uraknak a rendelkezésünkre bocsátott szakdolgozataikért, Szász Adélnak és Sepsi István Árpádnak a profilpoligonok számítógépes megszerkesztéséért, valamint Ölvedi Gyulának a fényképek elkészítéséért. Szászrégen, 1994. július 30. A szerzők Vissza