Senkiföldjén harmadszor

Fülszöveg

Számtalanszor szóltam Hont Andrásnak az elmúlt nyolc évben, hogy írjon rövidebben, mindig hiába. Erre egész könyvet csinált a hosszú cikkeiből, és még most sem húzta meg őket. Lehet, hogy igaza van. Hosszú évek voltak ezek.
Kinek kell a tegnapi újság? - kérdezi a Rolling Stones, tévesen. A tegnapi és tavalyi újságokból rakja majd össze az utókor azt, amit ők már történelemként fognak ismerni. Tanulnak majd az eseményekből és folyamatokból, és madártávlatból csodálkoznak rá arra, hogy azok a kicsi emberek ott lent a múltban milyen élesen látták annak idején a világukat - vagy milyen súlyosakat tévedtek, és mégis milyen biztosak voltak a dolgukban.
Nekünk azonban ez még a jelenünk. Ezeknek az írásoknak szinte minden szereplője velünk van most is, és többnyire rohadt biztos abban, hogy velünk is marad. Talán arról is ábrándoznak ezek az alakok, hogy a történelemkönyvekbe kerülnek. Csak azt felejtik el, hogy azokat a tegnapi újságokból írják.
Tóta W. Árpád
Hont András, a HVG és a... Tovább

Fülszöveg

Számtalanszor szóltam Hont Andrásnak az elmúlt nyolc évben, hogy írjon rövidebben, mindig hiába. Erre egész könyvet csinált a hosszú cikkeiből, és még most sem húzta meg őket. Lehet, hogy igaza van. Hosszú évek voltak ezek.
Kinek kell a tegnapi újság? - kérdezi a Rolling Stones, tévesen. A tegnapi és tavalyi újságokból rakja majd össze az utókor azt, amit ők már történelemként fognak ismerni. Tanulnak majd az eseményekből és folyamatokból, és madártávlatból csodálkoznak rá arra, hogy azok a kicsi emberek ott lent a múltban milyen élesen látták annak idején a világukat - vagy milyen súlyosakat tévedtek, és mégis milyen biztosak voltak a dolgukban.
Nekünk azonban ez még a jelenünk. Ezeknek az írásoknak szinte minden szereplője velünk van most is, és többnyire rohadt biztos abban, hogy velünk is marad. Talán arról is ábrándoznak ezek az alakok, hogy a történelemkönyvekbe kerülnek. Csak azt felejtik el, hogy azokat a tegnapi újságokból írják.
Tóta W. Árpád
Hont András, a HVG és a hvg.hu szerkesztője, heves, keserű, ironikus magyar publicista, szkeptikus szabadelvű.
Ideológiátlan, egyben elvek megszállottja.
Koravén örökifjú.
Hunnia trágyadombjának oldalán műlesiklással próbálkozik.
Ilyen profinál a legmegvesztegetőbb, ha dühében elkezd dadogni.
Figyeljék meg: akkor lesz igazi baj Magyarországon, ha stílusa kisimul, és elkezd behízelgően csevegni az élet örömeiről. Akkor tudni lehet majd, hogy mindennek vége.
Tamás Gáspár Miklós Vissza