Senior Fotográfusok 2004. (dedikált példány)

Előszó

Előszó a Seniorokhoz Most, hogy ismét megtisztelő felkérést kaptam a Magyar Fotóművészek Szövetsége Senior Alkotó Csoportja részéről: írjak egy rövid bevezetőt legújabb kiállításuk alkalmából megjelenő katalógusuk elé, újra elővettem eddigi kiadványaikat, s jóleső érzéssel nézegettem őket, e mostani kiadvány képeivel együtt. Az ezekben lévő fényképek a XX. század - jellemzően - második felének magyar fotóművészetébe engednek bepillantást, mint „cseppben a tenger". Nagy nevek, emlékezetes fotók. A képek és a kiadványok láttán újra csak megfogalmazódott bennem, hogy milyen jó, hogy van, létezik és működik ez az alkotócsoport, mert látens vagy éppen már szunnyadó kreativitást „hoz elő", vagy épp mozgósít fiókok alján lapuló olyan képeket, melyekkel eddig ritkán vagy egyáltalán nem találkoztunk. S akkor, amikor a művésztársadalomban (is) állandóan tapasztaljuk az elmagányosodás jelenségét, mely különösen az idősebbek esetében jellemző, nos, akkor jó érezni, hogy az idősebb évjáratú fotóművészeket időnként „megpiszkálja" ez a rokonszenves közösség és annak aktív vezetői, hogy állítson már ki velük az amúgy nyilvánosság előtt már ritkán vagy régen jelentkező tagtárs. S előkerülnek a fotók. De milyenek! Ha például most ezt a katalógust majd átnézik, akár hátulról előrefele (ahogy szokás) vagy élőiről szépen hátrafele lapozva (ahogy illik), akkor újra meggyőződhetünk arról, hogy kiváló senior-jaink vannak. Most közel harminc alkotó mutatja itt és a kiállításon képeit, s tudjuk, hogy vannak jeles hiányzók (akik persze hiányoznak is), de azok, akik ismét vállalták, hogy megméretik magukat és azok (ilyenek is vannak), akik most először szerepelnek ebben az alkotó csoportban műveikkel bizonyítják fotó történelmünk kivételes értékeit tematikában, technikában, kreativitásban, igényességben, emberi kvalitásban. E kiállítással végigjárhatjuk a világot, bepillantunk több földrész kultúrájába, jelenségeibe, városaiba, emlékeibe, s a természetbe. Megkapó képek szólnak a natúra szépségeiről, de nem marad el az ember ábrázolás sem. kiváló portrékkal is találkozunk, immár művészettörténeti értékű portré fotográfiákkal, melyek művelődéstörténeti értéke is felbecsülhetetlen. S vannak itt olyan képek, melyek az embert mozgás közben ábrázolják, jelezve létezésünk egy fontos folyamatát, helyzetét. Hallottam, olvastam róla, hogy az ősz folyamán a Fotóművészek Szövetsége tartott egy születésnapi ünnepséget, ahol idősebb pályatársaikat köszöntötték. Nos a Senior Alkotó csoport tagjai közül többen most, már 2004-ben fontos határkövekhez érkeznek. A tagok között lesz 60, 70, 80 éves is ebben az évben és reméljük együtt ünnepelhetjük Tabák Lajossal - szinte hihetetlen - 100. születésnapját. Igaz, a magyar festészet doyenje is vele egy idős, Lossonczy Tamás festőművész is 100 éves lesz az idén. Jó tehát látni immár klasszikusnak számító fotográfiákat (az újra látás legalább akkora élmény, mint egy jó kép első megpillantása) és sajnos olyan is van, ahol az életmű már lezárt az alkotó halála miatt. Jó, hogy a Seniorok azonban őrzik jeles kollégáik életművét, személyiségét, s a képek bemutatásával éltetik jeles pályatársaikat. S természetesen vannak új képek is, mutatva a fényképezéshez fűződő, életkortól független aktív alkotói kapcsolatot. S az is figyelemreméltó - mint jeleztem hogy ismét más a kiállítók összetétele, mint a korábbi kiállításokon, ami mutatja, hogy ez a rugalmas szerveződés nem bürokratikus és kényszeres együtt-tartás csoportosulása, hanem épp az együttlét szabadságának a bizonyítéka.
Budapest, 2004. január Feledy Balázs Vissza