Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar jubileumi évkönyve 1975-2000

Előszó

Minden évforduló arra figyelmeztet: történelmet írunk. Történelmet a jelenben. Ha e jubileumi kötetünk borítóján az áll - tartalmát-gondolatait az vezérli s hatja át hogy „25 év", akkor ez százszorosan igaz.
Negyedszázada éppen, hogy elődeink - s köztük mi magunk is, jó néhányan - készültek, készültünk az els<5 évnyitóra. Nemes küldetéssel: teremtsünk valami újat, az egészségügy és az oktatás határterületén. Emeljük fel az egészségügyi szakellátást - ezt a sokat megélt, viszontagságos hivatást - adjunk rangot, önbecsülést és tudást mindazoknak, akik az emberi humánum eme szép területén vállalnak szolgálatot, küldetéssel felérő próbatételeket.
Most, lapozva e könyv oldalait - s ki-ki átérezve közben a saját részvételét a huszonöt év történéseiből meghatottság nélkül nehéz a végére jutni. Ahogy kezdtük az alapokkal, fiatalon-tétován, raktuk a téglát, csodaszép pályánk ékköveit, az egészségért, a legfőbb értékért folyó küzdelem elkötelezettjeiként, miközben egy új világ született fölöttünk ezen emberöltőnyi időben. Fordult, felgyorsult minden, igyekeztünk lépést tartani, s alig vettük észre alkalmi hányattatásainkat, sorsunk mostohaságait. Segítőnk, bátorítónk még csak-csak akadt, de pénzünk, „házunk s helyünk", úgymond módosabb gazdánk sosem volt eléggé. Mégis tettük a dolgunkat, kockázatokkal és olykor hazardírozva. Űj és új szakokat indítottunk, intézeteket szerveztünk, korábban ismeretien utakra merészkedtünk, tévedtünk - mindig és mindenütt a gyógyító, segítő embert rajzolva fel ideálként. Hallgatóinkat ekképp kerestük, oktatóinkat ekképp válogattuk -se találkozásokból ezernyi öröm, ezernyi boldog pillanat született. A tudás átadásának és megszerzésének közös élményéből! így most emberi sorsok kincsestára ez a kötet: szebbnél szebb pályákat, karrieríveket, sikertörténeteket takarnak benne a sorok.
Majd az utókor megfejti, mennyit ért a mi főiskolánk úttörő bátorsága a magyar felsőoktatás, a magyar egészségügy nehezen bontakozó reformjában, ezredfordulós mérlegén. Mi, akik közkatonái, hétköznapi szereplői vagyunk ennek a könyvnek - oktatók, hallgatók, egykoron végzettek s mások, valamennyien - tudjuk, küldetésünket teljesítettük. De nincs vége. Megint új út küszöbén állunk: új korparancs, új remények - csupán az Ember iránti tiszteletünk a régi. Vissza