Selyemkert

Előszó

Részlet:
"A pásztorgyermek
Volt egy pásztorgyermek. Őrizte a falunak a teheneit. S ahogy őrizte, ott hajtogatta ide-oda:
- Hó Csendes, hohó Fickó, hó Szellő, hohohó! - hógatott.
Arrafelé ment egy ember, s kérdezte:
- Hova hajtod, öcsém, a teheneket? Azt mondja:
- Hát jobb legelőre, ahol kövér fű van, hogy hízzanak, épüljenek, gyarapodjanak.
- S hát holnap hova hajtod?
- Akkor még jobb legelőre, ahol még jobban laknak, jobban épülnek. Elment az ember tovább, s azt mondja a gyermek magában:
- Ez nem valami jóképű ember, ez nem valami jóbarát. Hadd el, mert holnap másfelé hajtom a teheneket, hogy nehogy megtaláld. Látom én a képéről, biztosan zsivány.
Másnap elterelte félre a gyermek, egy erdőbe, jó helyre a teheneket. Olyan helyre, hogy senki se lássa őket. Tudta, hogy ott jól laknak, lefeküsznek, nem lesz bántódásuk.
Elment a zsivány a társaival, megfogták a gyermeket:
- Hol a tehenek, hol a tehenek?
Faggatták, nyúzással fenyegették. Ő nem szólott. Körmeit, azt mondták, levágják, ujjait levágják, fülét levágják. De ő mindezekkel nem törődött. Hát ha levágják, nem lesz.
Na, három napig bezárták, étlen-szomjan tartották, se étel, se ital nem volt. Egyszer, mikor észrevette, hogy a zsiványok alusznak, a zárkájából kiszökött, ellépett, elment. Futott, a teheneket megkapta. Ott a jó helyen voltak. Összegyűjtötte, hajtotta az erdőbe.
- Hí Cselli, Csáli, hí Szellő, Fickó! Híí ide, híí oda, hó!
Meghallott egy hangot az erdőben:
- Hö fiú, hö, hol vagy, merre jársz, hol vagy, merre mész a marhákkal?
- Itt vagyok - azt mondja - , itt vagyok, hajtom jobb helyre.
- Hát - azt mondja -, gyere erre, gyere, hallom, jól megőrizted őket, jó ügyes fickó vagy, ügyes legény vagy.
- De te ki vagy, ki vagy?
- Én az erdei manó, az erdei manó. Ment oda. Meg is látott egy öreg bácsit a fiú.
- Na - azt mondja, hogy - mit adjak neked, mit adjak, hogy jól megőrizted a marhákat? Nézd meg, itt vannak a sziklának az aljában - félrefordított egy nagy sziklát - nézd meg, mi gyönyörűség, mi gyémánt, mi arany van itt. Minden a tiéd.
- Nem kell nekem semmi - azt mondja -, nem kell nekem sem ezüst, sem arany, nekem elég, ha megkapom a bérem a marhák után.
- Na - azt mondja -, hát na, jól van akkor, ha ez sem tetszik. Hát - mutatott egy fát - nézd meg, megtanítlak varázsolni. Azt a fát átvarázsolom orgonafává. Tényleg orgonafa lett belőle. Szép virágok illatoztak." Vissza