Selyemcukor

Előszó

A Miért taszigált az apám állandóan a Mona Lisa elé? És miért kellett mindig klasszikus zenét hallgatnom? Talán ez volt a sorsom - jobb kifejezés nem jut eszembe. Huszonhét éves voltam, amikor végre megkérdeztem apámat - mindaddig még kimondani sem bírtam annak a portrén szereplő nőnek a nevét, annyira féltem tőle.
Apám azt felelte, hogy Chopin kiváló zene. így aztán, valahányszor teli torokból bömböltem, apám bezárt a szobába, egyedül voltam, és Chopint kellett hallgatnom. Abban az időben még egyetlen szomszédunknak sem volt lemezjátszója vagy televíziója, csak nekünk. Sőt, a legtöbben a piacon összecsent zöldségmaradékokból tartották fenn magukat, hiszen a húst, ruhaneműt, olajat és az alapvető élelmiszereket még fejadagra osztották. Apám szerint szerencsésnek kellett volna éreznem magam, hiszen a tömbház egyetlen „értelmiségi", művelt családjához tartoztam.
Apám azt mondta, meg sem fordult a fejében, hogy félhetnék a falon függő nyomattól. Miért nem néztem inkább a világtérképet, a jobb oldalon? Vagy a Kína-térképet? Vagy akár a saját rajzaimat? Miért éppen azt a képet bámultam mindig? Végül megkérdezte: - Tulajdonképpen miért is féltél tőle annyira? Ezt már sokan kérdezték, és minél gyakrabban hallom a kérdést, annál kevésbé félek. Mégsem tudok válaszolni. Mint ahogy azt sem tudom megmagyarázni, apám miért próbálta a sírásomat klasszikus zenével csillapítani egészen pici korom óta, amikor még beszélni is alig tudtam. Tulajdonképpen soha nem néztem meg közelebbről azt a nőt (sokkal jobban félek tőle, semhogy ezt megkísérelném). Mindazonáltal a legerősebb gyermekkori emlékeim ehhez a portréhoz kötődnek. Vissza

Fülszöveg

A Selyemcukor búskomor, szívet tépő történet a kockázatról és vágyról, egy fiatal kínai nő története, aki a látszólag minden kapaszkodótól megfosztott világban életet próbál teremteni magának.
Hong, aki elmeséli a történetet, és akinek az élete sokszor hasonlít a szerző életére, otthagyja a középiskolát, és tizenhét évesen elszökik a határ menti Shenzen városába. Beleszeret egy ifjú zenészbe, és együtt merülnek el az alkohol, a drogok, a szélsőségek világában - ez az élet azonban nem elégíti ki Hongot, aki arra vágyik, hogy megtalálja önmagát és a szerelmet, amely által kiteljesedhet.
Mian Mian üdítően tiszta, erős hangú és már-már durván őszinte műve egy egész nemzedék szorongását tükrözi. A megdöbbentő regény a szex, a drogok és a rock and roll világa által a mai Kínát olyan oldaláról mutatja be, ahonnan még soha nem láttuk.
Mian Mian Sanghajban él, íróként dolgozik, valamint az éjszakai élet egyik szervező egyénisége. A kínai ifjúság egy nemzedékének kulturális szimbólumává vált, hiszen Sanghaj új arcát eddig ismeretlen hitelességgel és őszinteséggel ábrázolja. Vissza