Előszó
Tisztelt Szülők, Nagyszülők, Tisztelt Tanári kar, Kedves végzős Diákok, Tisztelt Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!
Ünnepelünk - mi mindannyian: a szülők, az iskola és persze negyedikeseink, akik erre a napra vártak már szeptembertől. Szalagavatóra gyűltünk össze, ahol külön nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöm testvériskolánk, a budapesti Szent István Gimnázium küldöttségét, amely Lázár Tibor igazgató úr vezetésével érkezett szalagavató ünnepségünkre.
Tisztelettel köszöntöm az ebben a tanévben érettségiző diákjaink szüleit, a tantestület tagjait, megjelent vendégeinket és az előttünk felsorakozott, ünneplőbe öltözött tanulóinkat.
Szent Ágostont idézve: „Az örömhír hirdetőjének legfontosabb tulajdonsága a mosoly." Ma este ünneplőbe öltözött a szívünk. Boldog, vidám, mosolygós arcokat látok itt magam körül. Tisztelt Szülők, Nagyszülők, az Önök gyermekei, unokái mosolyogva jelentik: Apu, Anyu, Nagymama, Nagypapa, felnőttünk. S Önök ma este kiváltképp büszkék tehetséges unokáikra, néha csintalan, de jószívű gyermekeikre és mi, tanárok is büszkék vagyunk ügyes diákjainkra. Tanítványainkra, akik tudatosítják, hogy szlovákiai magyarként olyan Dél-Szlovákiát kell építenünk, amelyben otthon van a magyar, a szlovák, a roma, a zsidó is, és ehhez kell keresnünk az együttműködés lehetőségeit. Mert „egyedül nem megy" - fogalmazta meg Sándor Pál filmrendező Ripacsok c. filmjének egy nadrágba bújtatott két groteszk figurája. Mert „kell egy csapat" - hisz csak egy sikeres „csapattal" lehet elérni bármit is az életben. Ez a csapat lehet a család, ez a csapat lehet a baráti kör, ez a csapat lehet a szlovákiai magyarság. Valahová tartozni kell, mert erős gyökerek nélkül kidől a fa. Nem lehet nyelvünket, nemzeti kulturális örökségünket, identitásunkat, büszkeségünket feláldozni a McDonald's, a Coca-Cola, a Big Brother oltárán. Már a 450 éve született szépasszonyok szerelmes költője, Balassi Bálint is megfogalmazta: „Sok kincs, nagy gazdagság idővel mind elmúlnak", mert ezeknél sokkal fontosabb a becsületes név, a jó hír, a tisztességes élet. Kedves fiatal barátaim, az élet egy nagy kaland, ahol mindenki keresi a maga boldogságát. Ma itt nehéz elhinni, hogy lesznek majd nehéz pillanataitok, amikor döntenetek kell. Nem lesz könnyű, de gondoljatok az ötven évvel ezelőtt Nobel-díjat kapott Hemingway Az öreg halász és a tenger c. művének legfontosabb gondolatára: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de nem lehet legyőzni."
Mit hoz a jövő, nem tudhatjuk. Ami ma lehetetlen, holnap lehetségessé válik. Ki hitte volna közülünk 1997 szeptemberében - amikor prímósaink átlépték az iskola kapuját, illetve 2001 szeptemberében - amikor megérkeztek az akkori 1.B, 1.C, 1.D diákjai, hogy 2004. május 1-jén bekerülünk az Európai Unióba? Bíztunk benne, hogy EU-állampolgárságunk mellé Mikulás-ajándékként megkapjuk a magyar állampolgárság, a kettős állampolgárság lehetőségét is, amely segíthet a Trianon-traumát feloldani. Tudomásul kell vennünk, nincs a közeljövőben lehetőség arra, hogy a magyar nemzethez tartozók egy állam keretén belül éljenek. Ezért arra kell törekedni, hogy az államhatárokat átívelő módon egyesítsük újra a magyar nemzetet. Ezt a lehetőséget most elhalasztottuk, de idézve egykori - 65 évvel ezelőtt - 1939-ben érettségizett diákunk gondolatát, amelyet 2004 tavaszán az érettségi találkozón fogalmazott meg: Igazgató úr, mi megéltünk mindent és mindennek az ellenkezőjét, és még itt vagyunk. Sokat köszönhetünk ebben iskolánknak, az egykori bencés gimnáziumnak. Van remény, új nap - új élet.
Kedves diákok, viseljétek majd büszkén a feltűzött zöld szalagot. A szalagot, amely a felnőtté válás szimbóluma.
Kedves fiatal barátaim, végezetül mit is kívánhatnék, talán Aquinói Szent Tamás gondolatának a megvalósulását:
"Legyen erőd, hogy változtass azon, amin lehet.
Legyen türelmed, hogy elviseld, amin változtatni nem lehet.
Legyen bölcsességed, hogy különbséget tudj tenni a kettő között."
Most pedig megkérném a tisztelt osztályfőnököket, tűzzék fel diákjainknak a zöld szalagot.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
Vissza