Selmecbánya, az ezüst városa

Előszó

Szép kis város Selmecbánya, a' biz a! Görbe bár minden utcája a' biz a! - szól az egykori selmeci diákok nótája, amely jól jellemzi Selmecbányát.
„Uraim, ha a pokolban egyszer az a gondolatjuk támadna az ördögöknek. hogy várost építsenek, az bizonyosan olyan lenne, mint Selmecbánya" "Háromezer hegycsúcs, ugyanennyi völgykatlan, egy tucat szikla, mely sűrűn be van építve mindenféle alakú házakkal, melyeknek előrésze sokszor háromemeletes, míg ellenben a hátsó szerényen odalapul a hegyhez. Valóban, Selmecbányán az ember vagy fölfelé mászik, vagy lefelé ereszkedik, vádlija, combja hamar megerősödik." - írja Mikszáth.
Selmecen a kertek is gyakran a háztetők magasságában vannak. Így a kecske gazdája akár a ház kéményéhez is kiköthette kecskéjét legelni.
Selmec környezetét 16,5-17 millió évvel ezelőtt lezajlott vulkántevékenység formálta ki, s a város a selmeci ősvulkán beomlott kráterében, egy vulkáni kalderában fekszik. A Föld kincseinek kibányászása már időszámításunk idején elkezdődött. A város alapításának legendája egy Sebenitz nevű pásztorról szól, aki az Óhegy sziklái alatt legeltette nyáját, amikor két szalamandrára lett figyelmes. Az egyik háta ezüst, a másik arany színben csillogott. Ezek vezették rá a pásztort a vidék arany- és ezüstlelőhelyeire. A szalamandrák ma is ott őrzik a település kincseit a város címerében.
Egy másik legenda szerint: „A 14. századi Magyarország hármas lakat alatt volt, amelyeket fel kellett nyitni, hogy az ország igazi európai nagyhatalommá válhasson. Az egyik lakat rézből, a másik ezüstből, a harmadik pedig aranyból készült. Az elsőhöz a rézkulcsot Besztercebánya, a másodikhoz az ezüst kulcsot Selmecbánya, míg az arany kulcsot Körmöcbánya adta." Való igaz, hogy a 14. században a magyarországi bányákból került ki az európai aranytermelés 80%-a, az ezüstnek pedig negyede. Selmecbányának, az ezüst városának jelentőségét növelte, hogy a korabeli pénzforgalom főként ezüstpénzzel bonyolódott le.
A honfoglalás után Géza fejedelem cseh bányászokat telepített a területre. A 11-13. században Árpád-házi királyaink német származású szakembereket telepítettek, és Selmecbányát különböző kiváltságokban részesítették. 1762-ben az 1735-ben alapított bányásziskolát Mária Terézia főiskolai rangra emelte. A város jelentőségét mutatja, hogy a 18. század nyolcvanas éveinek elején lélekszám tekintetében Selmecbánya - Pozsony és Debrecen után - Magyarország harmadik legnagyobb városa volt. A 19. században a bányák kimerülésével Selmec az iskolák, az ifjúság városa lett. Ekkor a tizennyolcezres lakosságából több mint ezer közép- és főiskolás diák volt. A bányásziskola az 1867-es kiegyezést követően Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia néven állami intézménnyé vált. A magyar oktatási nyelvet 1868 és 1872 között vezették be. 1910-ben Selmecbánya 15185 lakosából 6340 (41,75%) magyar, 8341 (54,93%) szlovák, 453 (2,98%) német nemzetiségű volt. Trianont követően a Selmecbányái Főiskola Sopronba és Miskolcra költözött. Mára Selmecbányán jószerivel csak szlovákok élnek. Egyre jelentősebb viszont Selmecbánya idegenforgalma, s a város 1993-ban az UNESCO Világörökségének listájára is felkerült. Vissza