Jeruzsálem I.

Fülszöveg

A svéd irodalom egyik legismertebb és legkiemelkedőbb képviselője Selma Lagerlöf (1858-1940), az 1919-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett írónő. A vidéki birtokosi katonatiszti családból származó, járáshibával küszködő tanítónő már az 1891-ben megjelent első regényével, a Gösta Berlings sagával nagy sikert érte el. Népszerűségét fokozta a Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországban című, világhírre szert tett gyermekregénye.
A Jeruzsálem egyébként két, egymástól jól elkülönített részből áll, mondhatnánk akár, hogy nem egy, hanem két regénnyel van dolgunk. A két rész, a Dalarnában és A Szentföldön látványosan szembe is állítódik egymással, egymás ellenpólusává válnak. Dalarnában értelmes tevékenységgel, bőséget ígérő munkával telik az emberek élete, Jeruzsálemben minden cselekedet értelmetlennek tetszik, az összhangban végzett eredményes munkát is intrikák övezik, a dalarnai kivándoroltak Jeruzsálemben kénytelenek megtapasztalni a betegségek és a vízhiány okozta kínokat, a nyomorúságot.
Ebben a helyzetben a dalarnai kivándorlók számára a történelmi időben létező Jeruzsálem az ígéret földjének tűnik fel, amit azonban ez a valóságos Jeruzsálem nem igazol: a "megvalósult" ideál nem lehet ideál többé. Úgy tetszik tehát, hogy a világ, s vele együtt a regény világa is, végérvényesen elveszítette egységét, darabjaira hullott. Vissza