Előszó
Erdélyben, mai határainktól alig 160 kilométerre ahol kiégett, ablaktalan, ajtótlan salétromos panelházakban gyermekek tengetik az éhhalál szélén életüket, néhány év alatt egy kis édenkert...
Tovább
Előszó
Erdélyben, mai határainktól alig 160 kilométerre ahol kiégett, ablaktalan, ajtótlan salétromos panelházakban gyermekek tengetik az éhhalál szélén életüket, néhány év alatt egy kis édenkert született. A csoda 1992-ben kezdődött, amikor a dévai utcákon éhesen és piszkosan kóborló árva gyermekek feltartott kézzel kéregető kántálására valaki egy öleléssel válaszolt. Böjte Csaba ferences szerzetes és az árva gyermekek leverték az elhagyott, romos dévai kolostor lakatjait, és lépésről lépésre új otthont teremtettek maguknak. Ahogy a szükség dagasztotta az itt élő gyermekek számát, úgy lett a szomszédos panelházakból nevelőcsaládok otthona, és a kolostorból iskola. Mára több mint 300 gyermek nevelkedik itt. Van már óvoda, lett középiskola, s 30 kilométerrel arrébb Szászvároson egy újabb gyermekotthon, óvoda... s álmok, tervek.
A dévai ferences gyermekotthon híre messzire hallatszik, s az erdélyiek tudják, amelyik gyermek Csaba testvér szárnyai alá bekerül, az megmenekült.
Sokan itt találkoznak először folyóvízzel, fésűvel, iskolával, jó szóval, Istennel. Itt szinte minden a nagylelkű emberek adakozásának gyümölcse, ami nélkül a gyermekek otthona néhány hét alatt összeomlana.
Szeretettel hívunk és várunk mindenkit, aki szívesen bekapcsolódna, imájával, adományaival, anyagi áldozatvállalásával is segítené gyermekeink felnövekedését. A szükség nagy. Több ezer gyermek várja vasútállomásokon, utcákon, tereken, nyirkos, hideg falak között, hogy valaki lehajoljon hozzájuk, és megölelje őket.
Vissza