Előszó
Részlet a könyvből:
Az elmaradt találka
Úgy sütött a hold, mint ahogy általában a regényírók előírják: ezüstfehéren, szelíden és szerelmesen.
Endreháza már aludt, csupán a város főuccáin...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az elmaradt találka
Úgy sütött a hold, mint ahogy általában a regényírók előírják: ezüstfehéren, szelíden és szerelmesen.
Endreháza már aludt, csupán a város főuccáin lépkedett még egy-két későnjáró hazafelé, a szükkeblüen elosztott villanylámpák fényében.
A nyári melegben, csaknem teljesen kiszáradt patak partján jólöltözött, karcén, magas fiatalember sétálgatott s vidáman dúdolt egy ismert operettdalt. Kalapját a kezében tartotta s a néha föléje áradó hüvős esti szélben megfürdette lobogó, kócos hajfürtjeit, melyeket gyakran ideges mozdulattal fésült hátra hosszú, finom ujjaival.
Éjjel tizenegy óra volt pontosan, mikor a fiatalember egy pillantást vetett zsebórájára, melyet aztán könnyed mozdulattal csúsztatott vissza mellénye zsebébe.
- Késik, mint rendesen - mormogta bizonyos szemrehányással hangjában s ez a korholó megjegyzés korántsem az órára vonatkozott, mely jó svájci gyártmány volt, hanem valakire, akivel a fiatalembernek találkoznia kellett éjszaka, a patak partján.
Ez a valaki pedig a város főjegyzőjének huszéves és szépségéről híres leánya volt: Garba Etelka.
A fiatalember csak félesztendeje lakott a városban, ahová mint szerényfizetésü takarékpénztári tisztviselő került el a fővárosból, de ezalatt a hat hónap alatt Palócz Bandi meghódította a város fiatalságát.
Vissza