Sebészi pathologia

Előszó

A Manninger-Verebély sebészeti tankönyv általános sebészeti részében boldogult Verebély professzor irt utoljára magyarul sebészeti kórtant. Ez a mű 1910-ben jelent meg, azóta teljesen el is fogyott. A tudomány azonban folytonosan tovább haladt, fejlődött s ha sok általános érvényű igazsága még ma is helytálló, még több elmélete megdőlt, hogy újabbaknak adja át helyét. Újabb betegségek, újabb fajta sérülések keletkeztek, az iparosodás és főkép a háború következtében, amelyek azelőtt alig voltak ismeretesek, hogy csak például az elektromos sérülések gyakoriságára, a harci gázok és a repülés okozta betegségekre, elváltozásokra mutassak reá. Újabb kutatások révén előtérbe került a belső elválasztásos mirigyeknek és a vitaminoknak eddig kevéssé ismert fontos szerepe és tisztázódott egyes daganatféleségek eredetének és hovátartozásának kérdése.
Ezért igen örvendetes, hogy szerző alapos felkészültséggel és hozzáértéssel a tudomány mai állásának megfelelően megírta sebészi pathológiáját. Műve nem öleli fel ugyan a sebészi pathológia teljességét, de kiterjed annak legfontosabb fejezeteire, így hézagpótlónak mondható, mert kimerítően tájékoztat a pathológia sebészi működéssel kapcsolatos különböző fontos és időszerű kérdéséről. Az csak természetes, hogy szerző, mint kórboncnok nagy szeretettel foglalkozik a daganatokkal és könyve erről szóló fejezetét különösen nagy gonddal és szakértelemmel írta meg. Azt hiszem, könyvét nemcsak a sebész, de minden orvos és az orvostanhallgatók is haszonnal forgathatják. Vissza