Előszó
Részlet a könyvből:
A régi Erdély.
Az a bíráló, ki új Romániának legújabban Erdélyben életbeléptetett földbirtokpolitikáját megismertetni akarja, nem teheti ezt anélkül, hogy vázlatosan bár,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A régi Erdély.
Az a bíráló, ki új Romániának legújabban Erdélyben életbeléptetett földbirtokpolitikáját megismertetni akarja, nem teheti ezt anélkül, hogy vázlatosan bár, ne foglalkozzék a régi ezeréves Erdély történelmével és politikai institúcióival. Erdély, Árpád magyar honalapítása óta, soha meg nem szűnt a magyar állam alkotó, fenntartó alkatrésze lenni, sőt másfél századon át a magyar államiság, a nemzeti fejedelemség csupán itt jutott kifejezésre. Ha a román hospodar Vitéz Mihály pár hónapos uralmát Erdélyben nem akarjuk megszakításnak venni, úgy ezeréves megszakítatlan magyar uralom ért véget itt a trianoni békeszerződéssel. Csak természetes az, hogy ez ország földbirtokrendje a legszorosabb kapcsolatban áll e politikai történettel.
A földnek megoszlása, hatalmi erőforrássá való felhasználása, vagy a szolgaság eszközeként való kezelése, habár sok rokonvonást mutat a különböző népeknél, sajátszerű eredetiséggel fűződik egybe Erdély múltjával.
A közvélemény lelkiismerete még nem foglalkozhatott eléggé az erdélyi kérdéssel, de ha sikerül azzal, bár csak kis részben is megismerkednie, nem kételkedhetünk abban, hogy a szörnyű igazságtalanság, ami ez országrésszel történt, az egész világon ellenhatást fog kiváltani.
Laboulay Eduárd, Lengyelország felosztásáról írott munkájában, a népek ítélőszéke elé idézi az osztozkodó nagy hatalmakat és annak a vélekedésnek ad kifejezést, hogy a sajtó, ha akkor elég hatalmas lett volna, megakadályozhatta volna a lengyel államélet eltiprását, hol mint Laboulay mondja, három állam felosztja a negyediket csak azért, hogy egymásközött természetesebb határokat állapítsanak meg.
Vissza