A korszerű oktatás

Előszó

Ebben a könyvben a napjaink igényeinek megfelelő középfokú oktatás alapelveit igyekszem megvilágítani és rendszeres egészbe foglalni. Az oktatásnak hosszú századokon át erős próbát kiállott, bevált és feltétlen tekintélyre emelkedett logikai alapján állok, de tárgyilagosan számotvetek a serényen haladó kényes kornak a lélek követelményeire való hivatkozással támasztott és már igazolást nyert minden igényével, óvakodom attól, hogy elvessem a régi jót és behódoljak valaminek tisztán azért, mert új. Ezt tenném, ha a gondolkodás tudományának az értelmi nevelésben szerzett jogát nem tartanám tiszteletben és követném azt a veszedelmesen terjedő, reformpedagógiának nevezett nevelési irányt, mely meghátrál a gyermeki természet ellenállása elől és a lelki követelmény ürügyével enged minden szeszélyének. Nem esem abba a hibába sem, hogy a lélek bármelyik megnyilvánulásának a többi rovására túlsúlyt vagy éppen kizárólagos szerepet tulajdonítanék az értelem nevelésében. Ilyen felfogás hangoztatásával a lelki élet természetének alapjában való félreismeréséről tennék bizonyságot. A lelki élet ugyanis szerves, megbonthatatlan egység. Megnyilvánulásai nem jelentkeznek elszigetelten, hanem együtt, szétbonthatatlanul egybeforrva. Az oktatásnak ezzel a megoszthatatlan lélekkel kell számolnia. Olyan oktatást szorgalmazok, mely az ifjú csodálatosan gazdag lelki forrásainak minél teljesebb kiaknázása által igyekszik a tanulás nehéz munkáján könnyíteni, azt vonzóbbá tenni, az eredményét fokozni, de egyúttal a szellemi erőinek tudatos, teljes és szívós kihasználásra is nevelni őt. Az oktatás útján nemcsak anyagot akarok elsajátíttatni, de az ifjú szellemét élénkké, cselekvővé és az alkotó munkára lehetőleg készségesség is akarom tenni. Csupán a gyakorlat lebeg a szemem előtt. Az az igyekezetem, hogy az oktató tanár tevékenységének minden főbb mozzanatára kapjon irányítást és találja meg a határozott állásfoglalást. Csak annyi elméleti fejtegetésbe bocsátkozom, amennyi a gyakorlat alátámasztásához szükséges.
Bízom abban, hogy egy-két gondolattal hozzájárulok az oktatás megbolygatott, iránytvesztett, szinte válságba jutott ügyének tisztázásához és így szolgálatot teszek az iskolának, a tanárnak, az ifjúnak és a szülőnek egyaránt. Ebben a bizalomban ajánlom munkámat kartársaim és az oktatás kérdése iránt érdeklődők szíves figyelmébe és jóindulatába. Vissza