Seb

Fülszöveg

Miután anyja meghalt ennlőrákban, Okszana, a költőnő úgy dönt, elviszi hamvait szibériai szülővárosába. Nagy utazás ez, melynek során nemcsak gyermekkorának helyszíneit látogatja újra, hanem az anyjához fűződő nyers, addig feldolgozatlan érzésekkel is számot kell vetnie: a harag és a szeretet olyan csomójával, amelyet ki kell bogoznia ahhoz, hogy önmagával tisztába jöjjön.
Tudja: együtt kell élnie a sebbel, melyet az anya elvesztése okozott; de közben a gyermeki sértettségen és dühön keresztül el kell találnia ahhoz a szeretethez, amely nélkül nem folytathatja az életét. Hiszen érzi és tudja, hogy az anyja őbenne él tovább.
„Ezt a könyvet nem lehet egyhuzamban elolvasni. Olyan sűrűség van benne, a gondolatok és érzések olyan koncentrációja, hogy az olvasó azt érezheti: minden egyes részletét külön akarja átélni és feldolgozni magában."
Sznob magazin
„A fájdalom és harag úgy gyűrűzött nemzedékről nemzedékre, ahogyan a karikák szaporodnak a vízbe dobott kavics körül. Miért... Tovább

Fülszöveg

Miután anyja meghalt ennlőrákban, Okszana, a költőnő úgy dönt, elviszi hamvait szibériai szülővárosába. Nagy utazás ez, melynek során nemcsak gyermekkorának helyszíneit látogatja újra, hanem az anyjához fűződő nyers, addig feldolgozatlan érzésekkel is számot kell vetnie: a harag és a szeretet olyan csomójával, amelyet ki kell bogoznia ahhoz, hogy önmagával tisztába jöjjön.
Tudja: együtt kell élnie a sebbel, melyet az anya elvesztése okozott; de közben a gyermeki sértettségen és dühön keresztül el kell találnia ahhoz a szeretethez, amely nélkül nem folytathatja az életét. Hiszen érzi és tudja, hogy az anyja őbenne él tovább.
„Ezt a könyvet nem lehet egyhuzamban elolvasni. Olyan sűrűség van benne, a gondolatok és érzések olyan koncentrációja, hogy az olvasó azt érezheti: minden egyes részletét külön akarja átélni és feldolgozni magában."
Sznob magazin
„A fájdalom és harag úgy gyűrűzött nemzedékről nemzedékre, ahogyan a karikák szaporodnak a vízbe dobott kavics körül. Miért gyűlölte a déd-nagyanyám Sztálint, és a családtörténetünk miért volt családom fiatalabb nötagjai számára homályos, nehéz téma? A hallgatás automatikussá vált, ez lett életünk háttere. Mintha mindnyájan sebesültek lettünk volna, és csak eltűrtük volna az amúgy elviselhetetlen életünket. Azért létezünk, mert Sztálin megölte dédnagyanyám szerelmét, és valamilyen szinten már gyerekkorom óta érzem magamban a bűntudat súlyos csomóját azért, mert létezem. Néha még most is érzem." Vissza