Előszó
Részlet a könyvből.
RÉGI BÁLOK.
Mikor a vízkeresztnapi miséről elszéledtek az emberek, a plébános úr is azzal köszöntött be a "nemzetes asszonyhoz", hogy hát itt a farsang! Már ez olyan...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből.
RÉGI BÁLOK.
Mikor a vízkeresztnapi miséről elszéledtek az emberek, a plébános úr is azzal köszöntött be a "nemzetes asszonyhoz", hogy hát itt a farsang! Már ez olyan szokása volt.
Mintha bizony nem tudta volna azt százszor jobban a nemzetes asszony mikor ott vágta már ki az első fánkot, vigyázva, óvatosan, hogy az ebéd dísze legyen. Ez is csak olyan szokás volt. És a plébános úr nem is azért jelentette ám be esztendőről esztendőre a farsang jöttét, mintha nem tudták volna azt úgy is, hanem azért mert tudta, hogy akkor készül az első fánk. Gyöngéje volt az, s jámbor arca csak úgy mosolygott, mikor látta mint sütkérez a nemzetes asszony a konyhában, kipirulva, feltűrt ruhaujjal, gömbölyű karokkal...
Aztán ment tovább, be se nézett a „tekintetes úr"-hoz a pipatoriumba mert sok dolga volt, nagyon sok. Sorra kellett vennie az úri házakat; bekopogtatott az ispánékhoz, örömet kell csinálni Etelkának, jó kis lány, szelíd, nem mulasztana el egy misét sem, megérdemli; azután ment a túloldalra a jegyzőhöz, Jolánka bizonyosan szívdobogva várja, az a kedves teremtés , kiért a falu szegényei, betegei is imádkoznak; onnét a kasznárékhoz, hiszen Juliska is áldott leányka, ki még az isten madarait sem hagyná elveszni, és így tovább, mindenütt csak annyit mondott:
- Szabad a tánc, itt a farsang!
Vissza