Schwarzloch

Fülszöveg

A költő és színműíró Nico Helminger 2008-ban részesült a legnagyobb elismerésben, amelyben író részesülhet; átvehette a Batty Weber díjat. Életművéért tüntették ki, hol is? Luxemburgban! És mivel luxemburgi irodalommal eddig alig(ha) érintkezhettünk magyar nyelven, nem is igen tudjuk, ki is Nico Helminger, és talán azt sem igazán, milyen nyelven is dolgozik? Épp ideje volt tehát, hogy felfedezzük, Luxemburgban friss, újszerű hangvételű, gondolatilag elkötelezett írók dolgoznak. Nico Helminger, akinek költészetéből Lackfi János fordításában kaphatott ízelítőt a folyóiratokat böngésző olvasó, 19 évet töltött Párizsban, ahol műveinek javát írta. Ma Luxemburgban, Esch városában él, darabjait rendszeresen a luxemburgi városi nagyszínház mutatja be először. A 2006-ban publikált „Fekéte lyuk"(Schwarzloch) című darab formabontó párbeszéd - mondhatni egy csúnya forradás feltérképezése. De nevezhetnénk ezt a darabot roppant aggresszív és elkeseredett, mégis tettre kész két főszereplőjével akár a 20-dik század második felét és napjainkat összefoglaló személyes emlékünknek, hiányosságaival, széttépett képeivel, leszakadt sarkaival - hiszen bár még sosem találkoztunk Bettyvel és Ronnyval, mégis, mintha álmainkat, valóságunkat, küzdelmeinket és erős vágyunkat, sőt igényünket a boldogságra látnánk-hallanánk viszont a sorok között. Nem csak bennünket írt meg tehát ez a luxemburgi, de magát a világot; hiszen mennyit tudhatott rólunk? - valószínű annyit, mint mi őróla. Mégis a darab végén Szlovákiába készül a pár, hogy ott sörkertet, vendéglőt nyisson, mert ott most: „aranyásó hangulat van!" És ki ne érezné 50 évesen, hogy még egy kört futni fog, ha beleszakad is! Betty és Ronny egymásnak meselik el az együtt átélt éveket újra, kislányuk halálát, fiúk taníttatását, a közös biciklizést, a verekedéseket, az úszóbajnokságot, a soha ki nem mondott szerető nevét. És valóban, mintha mindkettőjük törött angyalszarnyát éreznénk a hátunkon mi is. Nem csoda, Nico Helminger, a költő, makacs varázsló is. Vissza