Schwanner Endre

Előszó

Schwanner Endre arról ismert szakmai körökben, hogy amit a fotográfia műszaki kérdéseiről tudni érdemes, azt ő naprakészen tudja. Tudását szívesen megosztja másokkal. Nemzedékeket tanított meg arra, ami a fényképezésből tanítható; és e nemzedékek sűrűn visszajárnak hozzá tanácsért, ha műszaki gondjuk akad. Oly mértékben vitathatatlan szaktekintély, hogy azzal árnyékot vet az alkotóra, már-már elfedi előlünk a fotografáló Schwanner Endrét. Holott több mint ötvenéves pályafutása során életműve hatalmassá duzzadt, benne számos emlékezetes felvétellel, melyeket öröm felidézni. Habár jól ismerte az éppen divatos irányzatokat, egyikhez sem csatlakozott; sőt, még a tartalmi és formai újítások is hidegen hagyták. Nem kereste a különleges élethelyzeteket, nem sokszorozott, nem torzított, a halszem optikát is talán ha egyszer alkalmazta. Mindig a maga útját járta, makacsul ragaszkodva a hagyományos képalkotó eszközökhöz. Jól tudva, hogy a minőséget mindig az ember hozza létre, a gép csak cifra szolga. Alkotói függetlenségére oly annyira kényes volt, hogy megbízásokat is csak akkor vállalt, ha a feladat beleillett fotográfiai világképébe. Úgy mondja: passzióból fényképezett. Példamutató tántoríthatatlanságát helyesebb elkötelezett magatartásnak nevezni, amely alig nélkülözhető a tudatos fotográfiai tevékenységhez; egyébként pedig védelmet nyújt a szakmai kiszolgáltatottság ellen is. Számos példa bizonyítja, mennyi kárt, kisiklást, szépen induló pálya megfeneklését okozta már az, hogy a fotográfus nem tett különbséget feladat és feladat között. Ebből a következetes magatartásból adódóan Schwanner életműve sajátos összképet mutat. Bizonyos témák mellett évekig, néha évtizedekig kitart. Ez a tudatos ragaszkodás, személyes kötődés adja fényképei erős érzelmi töltését. Művei többsége lényegében öt téma köré csoportosítható. Elsőként, és időben a legtovább, pontosan huszonöt évig, a motorsport köti le érdeklődését. E nem könnyen fényképezhető sportág megörökítésében vitathatatlanul a legeredményesebb magyar fotográfus. Nem csupán rögzítette az eseményt, hanem számos esetben a versenyek izgalmakban bővelkedő hangulatát is közvetítette. Másodiknak a zenét kell említeni, méghozzá elsősorban a dzsesszt. Schwanner az a fotográfus, aki nem a zenészeket, hanem a zene élményét adja vissza fényképein. A klasszikus zenét azonban inkább személyiségekhez kötve fényképezi. Mindenekelőtt a sokak által, sokszor fényképezett Richterről, és a másik világhírű zongoraművészről, Anda Gézáról (akihez személyes barátság fűzte) készített felvételeket kell kiemelni, amelyek különlegesen szép, bensőséges pillanatokat örökítettek meg. Öt évig fényképezte a Magyar Állami Népi Együttest, s a felejthetetlen Rábai Miklóst, az együttes koreográfusát. A fényképek bizonyítják: otthonosan mozgott a tánc világában. Felvételei erénye, hogy nemcsak a tánc, a szemet gyönyörködtető ritmikus mozgás, hanem a táncosok személyisége is kellő hangsúllyal érvényesül. A művek negyedik, jelentős csoportja színházi felvétel. Schwannert hosszú és szoros kapcsolat fűzte a Madách Színház társulatához, Ádám Ottóhoz, Márkus Lászlóhoz, s főleg Mensáros Lászlóhoz (talán mondani sem kell: vele is baráti kapcsolatban volt). Két díjnyertes képsora is a színházi munka során született. Végül az ötödik csoportba sorolhatjuk a pályatársairól készült fényképeit. Ezek az alkalmi felvételek, amelyek idős mesterekről, illetve azóta már tehetségüket bizonyított ifjú fotográfusokról készült pontos személyiség ábrázolások, az idő múlásával beértek, s mára értékes dokumentumokká váltak. Mindent egybe véve gazdag életművet mondhat magáénak a hetvenedik születésnapját ünneplő fotográfus; s ha úgy gondolja, hogy mindez csupán passzió volt, akkor hát ennél nemesebb passzió aligha létezik. Vissza